A második találkozónkon jöttem rá,hogy a velem szemben ülő fiú az én legópárom, akivel összepasszolunk,főleg hogy így gyertyafénynél zene mellett még jobban kiemelté vált az arcéle...milyen szép profilja van..kanalaztam tovább a somlóit, na ez holnapra tuti meg fog látszani...és a keze is milyen…

ma délelőtt felmentem a hegyekbe, a lábam az persze majd lerohadt és most fáj,de megérte a látvány miatt meg persze belülről is feltöltött,és úgy érzem hogy enyém a világ és igazából szerettem volna dicapriosan kiabálni a hegytetőn,hogy én vagyok a világ ura de aztán nem tettem mert egy család jött.…