Vele rögtön azonnal, ahogy megláttuk egymást a téren, ahová megbeszéltük az első találkozást. Ahogy megláttuk egymást éreztük hogy kell a másik..itt és most azonnal, itt a szobroknál, meg a parknál egymásnak esni, és addig csinálni, míg az utolsó lélegzetvételhez érünk, és átszállunk a túlvilágra. Éreztük egymást, és a megbeszélt séta andalgás helyett felmentünk..hozzá....már az előszobában nem bírtuk tovább..nekinyomott a kabátoknak és én próbáltam tartani magam, kezemmel keresve egy biztos pontot....végigcsináltuk az egész házat..mindkét szintet..sosem engedtük el egymást..mindig közel a másikhoz, egymás mellett, összebújva, magunkba szívva a másikat..az ujjai végigszántottak rajtam..remegtem az izgalomtól, és akkor olyat tett a nyelvével, amitől azt éreztem hogy végem, hogy ha most eljön az apokalipszis akkor jöjjön mert ez már maga az Új Jeruzsálem..éreztem magamban minden porcikámban beleestem a szemébe a barnaságba, a hangjába, ahogy felhívott bárhol bármikor, és abba ahogy csinálta. Lebegtem tőle, bele repültem a Napba..és mindig akartam együtt lenni...összebújtunk és filemt néztünk, aztán csinált pizzát..isteni volt...ahogy kente a szószt úgy éreztem hogy kell és akarom hogy itt a konyhaasztalon..hogy csináljunk rendetlenséget...alig bírtam ki hogy elkészüljön...tökéletes volt az este, ahogy a Hold beragyogta az éjszakát és a csillagok útra indultak, és mi ketten kimentünk a garázshoz, és egymásé lettünk