Elmentem ővele a színházba a szekrény mélyéről előkapart bársonybetétes ruhámban. Tomi olyan volt mint egy mesebeli herceg. A világosbarna hajával, zöldes szemeivel,és ámulatba ejtően friss volt minden mozdulata..

-Szép a hajad-suttogta a fülembe..szerettem a hangját..

Előadás után haza kísért..gyalogoltunk az utcákon..kézenfogva.....és a csillagok ragyogtak felettünk,meg a lámpák..

- Na felmegyünk hozzád?-megtört a varázs...Tomi leszállt a fehér lóról,és visszavedlett azzá aki..

-Mert tudod semmi kedvem nincs haza menni..és valamit érzek itt lent is...

Felvittem a lakásba...

Lefektettem..a kanapéra..én meg az ágyamba..és elaludtam..

Aztán hajnali háromkor Tomika ott állt az ágyam mellett..

- Itt akarok feküdni...veled..suttogta..a francba, ettől a hangtól mindig elgyengülök..hát beengedtem a takaróm alá...

Vasárnap Barninál ebédeltem..ő főzőtt..mert első a biztonság,és ő bármit nem eszik meg.....

Barnabás kedves volt,érdeklődő..és melengető..

és beláttam a pólója alá..

Hazafelé meg felmásztam egy elhagyott téglafalra.....mert jó volt..mászni...igaz a ruhám tönkrement..de majd a Peti vesz nekem újat...és különben is..