Tehát éldegéltünk...így hármasban vasárnaponként. Barnabás sokat olvasott nekem arról,hogy miként tudjuk megvédeni bolygónkat,és hogyan egyesüljünk a természettel...aztán úgy voltunk,hogy az egyesülést egymáson gyakoroljuk,és utána jó volt piszkálni az oldalát, amitől tökre megdicsőült  feje lett. Na jó volt minden.

Egy nap amikor szerda volt, és elment harcolni megjelent a volt ágymelegítőm..Tamás..éppen főzni készültem, mikor bejött,és nekidölt az ajtófélfának..

-Hello Cicám...inditott,és közben hátradobta a frufruját. Ez zavart, meg az egész ember

-Barni nincs itthon-közöltem vele,majd a késsel mintát vágtam a padlizsánba

-Hozzád jöttem..nézd hoztam neked ajándékot..és elővette..a dobozt.

-Nézd csak..ez egy nyaklánc..a tiéd lehet..ha akarod...

Most ezt komoly...néztem rá..itt áll a dobozával, azöldes szemeivel, a kócos hajával..én meg egyedül..a férjem nincs otthon..és itt a kés is..és a konyhapult..

Elfogadtam a nyakláncot. aztán adtam vacsorát neki.