Lehettem 16 éves,és igen jól néztem ki. Helyén volt minden,és nagyon laza voltam,és így lazán éldegéltem mikor egy nap megismerkedtem az utcán két helyes fiatalemberrel,akikkel jól összeismerkedtem. Dumáltunk, dobáltuk a kacsákat, szívtuk a felhőket, tépkedtük a füvet. Fiatalok voltunk. És akkor ebben a mennyei érzésben az egyikük megkérdezte,hogy lenne e kedvem eljönni velük a francia tengerpatra.

-És mennyit kell,hogy fizessek-kérdeztem óvatosan,mert hát Krisztus koporsóját se ingyen..

-Semennyit, csak eljössz,és jól érezzük magunk együtt-válaszolták, láthatod a tengert, meg tökre jó lesz

-De én azz Atlanti óceánt akarom látni-feleltem

Ne csináld már....élvezni fogod,hidd el

Hát még ti-nyeltem le szavaim

Na mennem kell fiúk, még összefutunk majd