A második találkozónkon jöttem rá,hogy a velem szemben ülő fiú az én legópárom, akivel összepasszolunk,főleg hogy így gyertyafénynél zene mellett még jobban kiemelté vált az arcéle...milyen szép profilja van..kanalaztam tovább a somlóit, na ez holnapra tuti meg fog látszani...és a keze is milyen szép, és milyen szépen fogja a villát...és most rámnéz és kérdezni fog valamit...istenem mindjárt..mindjárt..ja csak a sót kéri...látszik hogy kivasalta az ingjét mielőtt idejött...és akkor mentem ki a mosdóba,és néztem magam a tükörben, a szemeim nagyra nyiltak, szám kiszáradt. és remegtem. és akkor utánam jött,és mgfogta a kezem és hazavitt magához és belefektetett az ágyába. na akkor végképp elvesztem,hogy milyen gondoskodó egy alak ez az ember...hogy nem hagyja hogy a földön aludjak....és minden nap tett valamit amivel mégjobban megerősített. úgyhogy onnantól kezdve mindig kis cédulákat dugtam búcsúzásnál a boxerébe amit persze félreértett, mert hát bele kellett nyúlnom oda,és olyankor mindig előadta hogy el fog késni...de persze sosem késett el. Aztán ott vártam az ajtóban hogy hazaérjen és megkérdezze mi megy a tévében..én meg hozzádobjak egy párnát mire nevetni kezdett és magához rántott és én becsuktam a szemem...aztán mondta hogy főz nekem vacsorát csak üljek fel a konyhapultra, amig ő megpucolja a répákat,és megfőzi nekem azt...hogy aztán összekenjen mindent...és odafeküdjön mellém a padlóra.....
