Egy idő után persze kezdett elegem lenni a parkokban történő és a szobákban végződő találkákból aminek a végén sosem volt közös plafonnézéses tervezgetés a jövőbeli gyermekeink nevéről és óvodai jeléről,és ez nehéz volt mert szilárd meggyőződésem volt,hogy kifejezetten szép gyermekeink születnének...nem voltak nagy beszélgetések..ám akkor délután nem engedtem...
-Egyébként miért engem választottál?-kérdeztem
-Hát mert tetszel és szép vagy...és és ennyi-felelte
-Oké ezt gondoltam.....néztem rá-de mégis mim tetszik a legjobban
-Hááát a hajad..a hullámok, tök jó csavargatni...aztán az orrod...meg persze a szemed...ja és a szád..azt imádom a legjobban...
ha jól meggondolom ez volt a legmélyebb beszélgetésünk...és én kezdtem többre vágyni..valódi randikra..olyanokra amikor kávézóba megyünk, színházba,és ahol nem kell senkivel sem osztozni a férfin.....és így egy szép napon nem mentem el vele..persze nehéz volt mert akkor úgy gondoltam hogy nála szebbet úgysem találok az életben..aztán rájöttem hogy ez hülyeség..