Minden évben várom ezt a napot, várom már március 9-ikén. várom húsvétvasárnapján, karácsony másnapján , várom amikor fellobannak a gyertyák a tortámon, és várom akkor is amikor a tüzijátékor bámulom kezemben egy hamburgerrel. Várom mert e napon mindig egy hatalmas csokor vár az ágyam mellett, és egy üzenet. Köszönöm, hogy vagy,és én akkor elpirulok, és lányos zavaromban keresem a takarot, mert 10 év után is megkapom, igen 10 év után is, az én társam, barátom, szerelmem, csillagom, nyuszifülem saját lábával elmegy, megrendeli, kiválogatja...tudja, hogy a világosabb pirosat szeretem, aztán felhozza, gyengéden eligazgatja, és mikor reggel kiosonok hozzá a konyhába,hogy átölelvén érezzem rezdülését, akkor tekintetét messzire vesse,és támaszt adjon nekem e életben,és akkor rájövök, hogy mennyire szeretem, csodálom, és felnézek rá,és elveszek benne, elveszek az arcában,és elveszek minden pihében, ujjaiban, hangjában,és akkor este filmet nézünk,én megvakarom a lábát, bekenem, hogy puha maradjon, aztán összedobok egy csirkét,és csokigafagyit eszünk..egy tálbol,és mindig játékba torkollik,és lerángatunk mindent,és nem érdekel, hogy felkopognak, mert szerelmesek vagyunk,és azok is leszünk örökké,és másnap elmosogatok, és áldom az eget, hogy nekem adta őt-...mert mellette tőbb vagyok egy nőnél, mert mellette magam vagyok a Nő,és ő maga a Férfi,és ketten egészek vagyunk. És szeretem.
