Volt egyszer egy lány. csodás élete volt,szerető,összetartó család, ház,kocsi. nem voltak milliomosok,de nem is kellett aggódni a holnap miatt. Hétvégente kirándulni jártak,nyáron strandolni. A lány volt a legkisebb, az elkényeztetett, aki naphosszat nézte a felhőket, és ha nyári éjjel félt elaludni,akkor kivitték és megmutatták neki a végtelen csillagos eget. Csodálatos élet volt,olyan amiről azt hitte akkor az a kislány,hogy örökre tart.....Aztán a kislány nagylány lett, virágokkal a karjában elbúcsuzott az iskolától,és nem gondolta,hogy egy év múlva már nem az élet fog felette ragyogni,hanem a halál,hogy lesznek virágok, de azok már máshol, másmiért.
Mert egy őszi nap megváltozott minden. Az apa akiről az egykori kislány azt hitte,hogy legyőzhetetlen..az apa kórházba került...térfoglaló folyamat az agyban. ödéma vagy rák. Műtét következett,aztán rá 5 hétre az apa újra rosszul lett.....újra kórház,közben megérkeztek a szövettani eredmények..a legrosszabb. az a betegség, ahonnan nincs menekvés,ami nem kegyelmez...az apa nem adta fel, harcolt, sugárterápia...de az ami belülről növekedett kegyetlen volt, és nem ismerte a kegyelmet...
És múltak a hónapok...és az egykori kislány végignézte hogyan lesz egy erős élettel teli emberből egy csontváz...hogyan veszíti el az erejét...és jött a kóma,és egy nyári nap a vég...
és elfogytak a könnyek, mert a lány megtapasztalta,hogy van az a fájdalom, ahol nem tud sírni,csak ülni és nézni...mint egy kővé vált lény..
És volt,hogy sírt..utcán, buszon,és nem érdekelte hogy mások mit gondolnak...
és múltak a hetek..hónapok...és rájött hogy ez egyre rosszabb...hogy az idő csak mélyebbé teszi a fájdalmat...hogy annál rosszabb nincs amikor tényleg rájössz,hogy soha nem fog visszatérni.
és nincs annál rosszabb,mikor a saját lelkiismereted ellen harcolsz...mert kamasz voltál,lázadó..néha nyers..és elkezdi befészkelni a gondolát magát..hogy miattad történt..
És az a tragédia elpusztít nemcsak testet,de lelket is. És az egykori kislány azt látja,hogy megjelent az arcán egy fájdalmas vonás..mint egy lehelet.
És elteltek az évek.......
