Mi sosem randiztunk úgy klasszikusan. nem volt meghívás egy étterembe,vagy nem borozgattunk,miközben a kandalló lángnyelvekkel nyaldosta a fákat..vagyis a tűz nem nyaldosta. Legtöbbször összefutottunk a pláza parkolójában..kilométerekről integetett nekem,én meg visszaintegettem,aztán elmentünk a partra és dobáltuk a kavicsokat. Akkor jöttem rá,hogy oldalról milyen hülyén néz ki,de ilyenkor mindig felém fordult,és én nem tudtam ki vagyok....nyáron meg le is heveredtünk a fűbe,és a vállába fúrtam a fejem,ő meg a kezével simogatott....vagy kergettük egymást..én vihogva menekültem,miközben leakart locsolni....aztán amikor feljöttek a csillagok magához húzott,és átölelt. Szavak nélkül is boldogok voltunk.