Tavasz volt,sőt lassan nyár. Már egy hete fogyókúráztam...Ettem a leveseket, amiknek borzalmas ízük volt,és sportoltam is. Értsd lementem a parkba futni pár kört,meg ilyenek. Meg ablakot pucoltam, kendőt kötöttem rezes hajamra,amiről azt mondta a fodrász,hogy tökéletesen áll nekem...igaz ezt mondta az éjfeketére is. Hittem neki..

vele akkoriban a mekibe jártam, én rángattam oda...hogy így lázadjak. nem kell ide puccos étterem, meg garnéla...sült krumpli az kell! Így aztán ettem a burgonyát hűségesen minden pénteken. kellett a csalónap. 

nem volt mit mondanunk egymásnak..ettünk, felmentünk vhová, elmentünk, aztán haza. Kiment az erkélyre nézte a várost.....nem szólt hozzám,csak nézett.

Közben randiztam is. Sokakkal...beszélgettünk,filmeztünk..aztán eltüntek, vagy én tüntem el.

tomi beleivódott az életembe...mint egy faragás. ott volt mindenhol,minden virágban,minden levélben. 

Ott volt a randikban is...elkezdtem rá gondolni,hogy mit csinál..hogy vajon van e pólója? mindig ingben láttam. van e olyan hogy gyűrött? 

És nem találtam választ. Az Istennek sem..