asikerutjain

asikerutjain

234

2020. április 22. - PeniValdes

Én akkor úgy voltam vele hogy nekem G. lesz az életem nagy és hatalmas szerelme. persze csak úgy irodalmilag, elvégre G-t este várták a meleg vacsorával, meg a gyerek fürdetéssel, na meg a hitvesi ággyal. G persze előadta, hogy abban az ágyban már semmi láng nincs, és csak fekszenek egymás mellett, miközben mindenki a maga könyvét olvassa. Nem akartam neki mondani, hogy nincs annál szebb és romantikusabb mint amikor a pároddal este csendesen fekszetek, és olvastok. G persze szép volt, ahogy a férfiak szépek tudnak lenni. Volt benne valami érdekes keveredés, a fiúságnak, na meg a férfinak, és én kedveltem G-t, ahogy kedvelni lehet olyasvalakit aki munka után nem hazamegy, hanem egy parkba, ahol találkozik valakivel, majd keresnek egy nyugalmas helyet. Néha azon tünődtem hogy G vajon csapodár...? Mert az oké hogy munka után nem hazamegy, de akkor velem találkozik, persze utána akár találkozhat más nőkkel is, vagy esetleg reggel, mielőtt beérne dolgozni. elképzeltem ahogy reggel elindul miután elhitette hogy csak korábban akar beérni, mert ő ennyire szorgalmas munkásember..s vajon milyen lehet a másik nő..olyan mint én? én egyáltalán olyan vagyok mint a felesége? sosem mutatott róla képet, pedig próbálkoztam, de leépített azzal hogy ilyet nem játszunk..vagy mindannyian mások vagyunk? van neki barna, fekete, szőke, vörös? G persze ezekből a gondolatokból semmit sem érzett, csak hevert ott tökéletesre formált arcával, meg azzal ami alatta volt..a nyaka alatt. Néha szerettem volna ilyenkor bele látni a fejébe, az agyába, hogy vajon mire gondol ilyenkor amikor fekszik és nézi a plafont, hol járhat ilyenkor a lelke, messzi tájakon...vagy nincs semmi ilyenkor benne? Megszólítsam? vagy inkább ne..aztán hagytam feküdni, és én is feküdtem, és azt hittem G lesz majd nekem a nagy szerelem, a láng ami mindig ég, persze tudtam hogy G mindig hazamegy és én is hazamegyek, és nem ugyanoda, és majd lesz férjem meg gyerekek, és majd megöregszem,  és majd mesélek az unokáknak a fiatalkoromról, meg minden nö szive mély óceán..,,Indulnunk kéne néztem G-re, s felálltunk, kisétáltunk, aztán az utcán búcsú..nem érzékenység, csak baráti, és hazamentünk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://asikerutjain.blog.hu/api/trackback/id/tr8815633146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PeniValdes · http://asikerutjain.blog.hu/ 2020.04.24. 10:03:15

@Torokhang: nem, azért mert szeretek mászkálni, bent a lakásban kint az urcán. pl anno tanulás kozben is mászkáltam, és kozben a fejemben ment az anyag. de ugye az utobbi idoben csak egy meghatározott háromszogben mozgok, és nem ulok fel a metrora, hogy elmenjek ujpestre

hereverő heverő 2020.04.27. 15:24:04

@PeniValdes: biciklivel sokkal közelebb van újpest, nem kell bebumlizni a város közepére

PeniValdes · http://asikerutjain.blog.hu/ 2020.04.27. 18:02:08

@hereverő heverő: de én nem szeretnék innen fentről eltekerni ujpestig
süti beállítások módosítása