Van akinek reggel az ágyban tökéletesen áll a haja,meg mindig olyan kellemesen sötétbarna, de amikor a Nap ragyog rá,akkor aranyfényben fürdik. És amikor reggel felébred,akkor nem összevissza áll...mint nekem, hanem mértani pontosággal.....és amikor beletúrsz,akkor úgy omlik el az ujjaid közt,mint búzaszem az arató markában. néha szoktam rá irigykedni,meg cikizni,hogy simán elmehetne ezzel a fejjel valami samponreklámba,mire csak nevet,meg szerénykedik. vagy amikor kicsit rövidebbre hagyja, és ráken valami fixálót,vagy amikor hagyja csak úgy,és sapkája alól játékosan kikandikál egy egy fürt. és akkor nem számít,hogy esik vagy süt a nap. az ember rohan felé.