nyirkos novemberi idő volt, az eső csak szitált és a Nap sem látszott a nagy szürkeségben. Az emberek is szürkék voltak,és siettek,fel sem nézve a járdáról. Én fiatal voltam, 15 éves és hazafelé indultam a pályaudvaron,mikor megállt mellettem a szövetkabátjában és az aktatáskájával,és arcán a fény, a ragyogás. És ahogyan rámmosolygot és én vissza rá,és akkor azt mondta,hogy hello, annyira felnőttes hangja volt, elvégre lehetett 30 éves. Jó napot leheltem bele a délutánba az én kamaszlány hangomon,és magam elé húztam a hátizsákom. 

Remélem egyszer sok pénzed lesz-mosolygott rám, Őszintén kívánom.

Köszönöm-suttogtam

Felszálltam a vonatra