Éppen a Vak tehén visszanéz című müvemen dolgoztam, amikor bejött, és rámnézett,és megnyalta a szája szélét,illetve megpödörte a bajszát,és azt mondta,hogy hínnnye,és ledobta pörgakalapját. Igazából nem, teljesen normálisan kinéző úriember volt,kissé őszes halántékkal,ami komoly külsőt rejtett magában,és ehhez járult az a kellemes faforgács illat,ami a ruhájából áradt,és összekeveredett a levendula illattal,mert mostanában mindenhova levendulát tesznek. Közben az ecsettel egy határozott vonalat húztam..

-Elnézést..de..-szólitott meg

-Esne beléd a ménkű,most miattad húztam vonalat a Mona Lisára

-Én csak annyit szerettem volna megkérdezni,hogy...

-Tököm ki van veletek, mindig kopogtatás nélkül jöttök be, nem látod,hogy koncentrálok?

-Én csak venni akarok egy képet..

-Ott vannak hátul...

-Ezt választom,ezt amin a búzemező van.

-Az nem búzamező,hanem kölesmező. 

- Jó-jó...

.Nem jó,szerintem meglehet őket egymástól különböztetni-és megtöröltem az orrom a ruhámba