Itt ülök a szobámban, odakint ragyogó napsütés, virágzó fák, frissen kihajtott hirtelenzöld levelek, kék ég, madárdal. Normális esetben nem itt lennék, nem a szobámban, nem ebben a városban, hanem máshol, a rokonaimmal, csokinyuszit eszegetve, sétálva a parton, talán egy fagyi is beleférne, csokis, vagy mogyorós, és a tavaszi szellő belekapna a hajamba, ahogy a hattyúkat nézem. De nem így van. A tavasz ami eddig minden évben az élet volt, a könnyed sétáké, kimenéseké az nincs, és ott lebeg az is, hogy lehet nyár sem lesz..és ezt végiggondolni fájdalmas...hogy nem biztos hogy lesznek nagy strandolások, grillezések, napozás a szigeten, táncolások....hogy ehelyett nem tudom mi lesz.....valami..Hiányoznak az össze-vissza mászkálások, a láblógatás, meg minden. Hiányzik az az élet ami volt. Lassan kiolvasok majd minden könyvet, megnézek minden filmet, meghallgatok minden kedvenc zenét, kipróbálom az összes receptet, megtanulok új gyakorlatokat, kifestem minden színben a körmöm, és meggyászolom mindazt ami elveszett és elveszik.