ma délelőtt felmentem a hegyekbe, a lábam az persze majd lerohadt és most fáj,de megérte a látvány miatt meg persze belülről is feltöltött,és úgy érzem hogy enyém a világ és igazából szerettem volna dicapriosan kiabálni a hegytetőn,hogy én vagyok a világ ura de aztán nem tettem mert egy család jött. visszafele kissé nehezebb volt, de bíztam a képességeimben és persze a Nike-ban. Mindenesetre a tavasszal megjött bennem a nő,és kevesebb gombot gombolok be, plusz időnként hátradobom a hajam....na áradt bennem minden. Ezt észrevette marci is aki a szemközti épületben ingatlanos,és kék inget visel,és behizelgő fejjel szerepel a hirdetésekben. gondolom nagyon sikeres, valami aranyfokozatú lehet. én ezt jól kiszúrom. Na marci is is észrevette,és előreeengedett a sorban miközben vártuk a kifőzdében az ebédet, szerintem csak azért tudjátok. Én persze egy könnyed mosollyal megköszöntem, hogy ne bízza el magát. Persze ha azokban a kék szemekbe nézek akkor végem,de tudjátok mit tavasz van.