Szerda volt, odakint nagy cseppekben esett az eső végigfolyva az ablakon amin átnézve átlátttam a szemközti áz nappalijába,ahol egy idős házaspár élt. nagyot kortyoltam a teámból,és kezembe vettem a sült csirkét,és elmerültem volna az ízek kavalkádjában mikor beviharzott mögém állt és rákezdte, gyere mutatni akarok valami nagyon fontosat, egy igazán nagyon nagyon fontosat, valójában ez most fontos, gyere. Az esőcseppek továbbra is csorogtak,és én otthagytam az ebédem, miközben morogva siettem utána.
_Remélem nem zavartalak meg?-nyitott be , hátra sem nézve.
-Megráztam a fejem, hogy nem,de hogy elvégre én mindig ráérek, nincs is más dolgom, mint futni a zsarnok után aki mindig otthagyja az asztalán az üres kávéspapírpohárt, aki azt hiszi hogy ő itt a főnök, és akibe titkon szerelmes a részleg nőcsapata, elvégre ki tudna ellenállni ezeknek a bociszemeknek?....és ennek a behízelgő hangnak? Hát persze hogy senki...
na jó én kivétel vagyok, hiszen lelkem és testem az Övé, azé aki m,inden reggel tojást főz, aztán zenét hallgatva kézen áll.