A plafont néztem..mit néztem bámultam, és közben azon tünödtrm, hogy milyen lenne már ha csupa tükör lenne, és látnánk magunkat.....föleg magamat látni..tényleg mit szólna most Irénke a hatodikról, hogy ha látná, ahogy itt heverek a lábfejem a Petike hasán..nekem Petike, amikor először neveztem így azzal jött, hogy ez így nem férfias, de megmondtam, hogy nekem Petike leszel.....úgyhogy néha megjelentem a lakásánál és felkiabáltam neki..mire kivágta az ablakot...Te mindig mindent túlzásba viszel...nézett rám.....akkor meg miért vagy itt néztem vissza rá.....a választ sosem vártam meg....na tehát ott hevertem félig lelógva a kanapéról...mondtam is neki, hogy igazán vehetne valami normális franciaágyat amin lehet normálisan franciázni,és nem így nyomorogni ezen a olajzöld cuccon....és nekem ne jöjjön azzal, hogy ez mennyire romantikus, hogy így mennyire közel lehetünk egymáshoz..mert majd ha jol bekolbászozom, akkor nem fog annyira örvendeni....de mit izgatta, hogy szenvedek..sőt pont az izgatta, hogy a leglehetetlenebb helyekre vitt....le a folyópartra, hogy ott van egy titkos hely, amit megmutat...hogy ott szokott strandolni..meztelen..és el is vitt egy kopott lépcsön át egy árnyas helyre, ahol csak mi voltunk....és belerohant a vízbe, én meg néztem a tulpartot,és azon gondolkodtam, hogy mi is kettönk között a kapocs, ami mágnesként vonz, ami miatt képes vagyok hajnalig ébren lenni, elviselni mindent...aztán a homokba írtuk a nevünk,és vett nekem fagylaltot,és mosolyogva nézte ahogy lenyalom,és akkor elhittem, hogy majd megöregszünk, és belerohanunk a Napba, mert máshogy nem lehet.
