tehát ott álltam,vagyis hevertem a strandon férfi nélkül, de legalább a bícsbádim megvolt,nem mintha bármikor elveszett volna..úgyhogy lángosoztam, meg fesztiváloztam...így ment el a nyár, az aratás..
és eljött az ősz, és lehullottak a levelek, és a madarak azt csinálták amit szoktak,és akkort november végén...akkor találkoztam Ővele egy kávé mellett..na jó én forrócsokiztam,és lenyaltam a kanalat,ami eddig bejött..ő kávézott hosszan elnyujtva,aztán rámnézett a hirtelenbarna szemeivel és elnevette magát, és erre megjelentek azok az átkozott gödröcskék az arcán meg apró ráncok aztán beletúrt a hajába,amit később lenyírt,hogy én nem tudjam piszkálni,aztán közölte,hogy ő manager,mire én szívemhez kapva elaléltam..na jó nem..megvontam a vállam..és beleszerettem..aztán haragudtam rá..utáltam..hogy aztán megint..igazából olyan volt mint egy vihar amit egyszerre félsz és imádsz. és mikor mondta hogy jó akkor ma este összedob nekem valamit, és elkezdte a zöldségeket pucolni félmeztelen és én nézhettem akkor volt a legjobb. Vagy amikor elmentünk együtt fürödni....és futkároztunk a homokban aztán pancsoltunk. Olyan volt mint az örökkévalóság..a lebegés egy nagy fagyiban...és akkor kijelenti hogy szeretne rólam képeket csinálni..természetesen aktfotókat..és majd ő is meztelen lesz..és én akkor azt gondoltam,hogy ez is csak a te fejedből pattanhat ki.