Felültem az ágyban és nekidöltem a falnak, megint házasságot törtem a zöldszeművel, és bevallom  élveztem..élveztem a figyelmét, élveztem ahogy lebegtünk valami meghatározhatatlanba és élveztem minden mocskát...az összegyűrt lepedőt, a hangokat a látványt...és nem bántam semmit,mert nem volt mit. Akkor már egy hónapja csináltuk..szinte mindennap...aztán csak feküdtünk egymás mellett,és a nap glóriát rajzolt köré és kint szóltak a madarak. Igazi volt minden...akkor felálltam magamra tekertem a plédet és kimentem az erkélyre és belebámultam a csillagokba...aztán hazamentünk..ültem a buszon a fehér blúzomba és azon tűnődtem hogy vajon ez e az igaz szerelem...a legnagyobb.. ami lehet nem lesz örök de mégis..szerettem a kezét..amin akkor sosem volt ott a gyűrű, szerettem mert volt benne valami puhaság..és szerettem mert úgy ért hozzám hogy az jó  volt..a legjobb...volt hogy felhívtam este..éjjel írtunk egymásnak..vettem a kedvéért piros csipkés szetett..képet küldtem róla mikor dolgozott és vihogtam amikor visszaírt....elragadónak látott és én kibontottam a hajam megnyaltam a szám szélét és övé lettem..sokszor..aztán hazamentem és egyedül hevertem le aludni. aztán másnap mikor a legkomolyabban voltam, akkor telefonált hogy reggel is rámgondolt..úgy....és újraindult minden.