Azon a hétvégén esett az eső. Lefolyt az ablakon a párkányra,és gyöngyöket varázsolt. Néztem,miközben olvasni próbáltam Dosztojevszkijt. Ha esik,akkor Dosztojevszkijt olvasok. Illik hozzá. Délutánra randit beszéltem meg. Mert randizom.Is. Peti, 178 cm magas barna haj és szemek. Teázni mentünk. A bordó szoknyám és egy kockás ing volt rajtam. Favágó romantika. A tea ízlett,és jó volt ülni a félhomályban. Petinek szakálla van. Ha még nagyobbra növesztené,akkor olyan lenne mint Kossuth. Lehet,hogy ő Kossuth...?

Az Irodában minden a szokásos volt. Kávéfőzés, papírok, locsolás. Rajtam a világosbarna vászonnadrágom. Ősrégi. 

Rajta fehér ing. Vadonatúj. Aznap megfésülködött. És csendes volt. Én sem beszéltem sokat. Inkább nézegettem a falat. Legjobb dolgozó, legjobb elsőéves...Meg a fotót az asztalán. családi. bájos feleség, kutya, gyerek,és Ő. Családi idill. 

-Délután sétálni szoktam-mondta.

Jó.gondoltam, sétálsz.

Eljöhetnél...

Még csepergett az eső. Sétáltunk,vagyis Ő inkább futott,én meg próbáltam követni.

Hirtelen megállt, rám nézett...

-Ezentúl nyugodtan szólíts Tominak..

úgy tettem,Tominak neveztem. mindenhol,irodában,ebédlőben,bejáratnál. 

Cserébe ő kedveskének hívott,és vadul keverte a kávéját. Tiszta cseppes lett az asztal.

Hétvégére elállt az eső. Nem olvastam több Dosztojevszkijt.

Aznap sorban állás közben eldöntöttem,hogy ma hagymakarikát eszek...zsírban tocsogó hagymakarikákat. Pircsi mondta a múlt hónapban,hogy ha beakarok pasizni akkor egyek spárgát,és igyak pezsgőt miközben otthon nézem a tévét. És ne hagymakarikát,mert akkor még az Imre sem fog velem...pedig az Imre, aki alacsony,kopaszodó,és  raktáros nem válogathat. Én viszont úgy voltam vele,hogy én láttam a díványt,és én ültem bele...az autóba,így én nyugodtan ehetek hagymakarikát...

Tehát rendeltem,leültem a szokásos helyemre,és elkezdem enni, amikor megszólalt a Hang

-Leülhetek-és nézett rám azokkal a zöld szemekkel...és kék ingje volt. Szeretem a kék színt jöttem rá.

Eddig sosem kérdezted.gondoltam.csak leültél velem szemben,és etted az ebéded

Persze-mondtam....

leült,de nem vette elő. helyette annyit mondott.

Várlak az irodámban....

Nem kopogtam...minek..

Ott ült a székében, a haja összeborzolva..már megint olyan mint egy fiúzenekar.

Várakozóan néztem..Pircsi mondta,hogy nézzek várakozóan a férfiakra,mert attól lesznek..Pircsi minden férfira várakozóan néz. Még a BKV ellenőrre is..

-Leesett a ceruzám, felvennéd?...

Ezért rendelt ide? A cerkáért? Én meg reménykedtem...

De nincs mit tenni,lehet ez egy fontos lépés lesz a karrieremben. Így letérdeltem.

meglett a ceruza.

Aznap este pizzát ettem,és néztem a tévében az aligátorokat. 

Szóval megnéztem a díványt.. bájdermájer mondaná Pircsi. Pircsi sznob. 

Igazából úgy voltam vele,hogy innentől minden a régi kerékvágásban megy majd,és csak annyi változik,hogy nem kell a raktárban pakolnom a dobozokat,hanem majd max kávét főzők sok tejjel,és  tűsarkúban vezetgetem körbe a látogatókat...bár a tűsarkútól félek, mikor legutóbb rajtam volt, pont egy esküvőn,ahol már tetőfokára hágott a hangulat...hát nem beleestem a vőlegény ölébe.....így aggódtam,és így aggódva léptem ki azon a tavaszi délutánon az utcára az új piros kabátomban,és indultam haza..volna. Mert mikor már jobbra fordultam volna,hogy átverekedve magam a végtelen embertömegen elérjem a lakást,ahol élek, élünk többen...akkor a hang megszólalt..

-Nahát kedveském most mész haza?

Ember, igen most  megyek haza, de te miért nem vagy otthon? És mi az hogy kedveském? 

ezt persze csak gondoltam, gondolatban jó vagyok. mert szavakban kevésbé

-Igen, éppen megyek haza...

_és nem akarsz belém ülni? A szeme megint olyan volt mint múltkor a díványnál..igazából ennek a pasinak több szeme van. van a főnök szem, a mindennapi szem, meg a díványszem. 

kissé előrehajolt ki a kocsiból. frissen porszívózva. 

.Elugrunk egy jó szállodába. Tudod továbbképzésre kell mennem.

Továbbképzés..továbblépés..

beleültem

elmentünk, együtt a szállodába. Babakrém szaga volt,nem a szállodának, a főnöknek. 

Persze előtte ettünk, az étteremben. Én valami madarat ettem,valami mártással. Ő halat-mert az fürge. ezzel indokolta,miközben átnyúlt az asztal felett..

_én látok benned fantáziát...nyelt egyet

erre rájöttem, azért ülök itt veled szemben és rágom ezt a madarat,amit kihozott a kopasz pincér egy félórája

ráemeltem meleg barna szemem megigazítottam friss rezes veres hajam,és megpróbáltam a lehető legmélyebben megkérdezni,hogy mire gondol...

Ideje lefeküdnünk-

Lefeküdtünk. Holdvilágos este volt, az ágy friss, és kint hajnalban valami fülemüle dalolt, vagyis csipogott, amitől nem bírtam visszaaludni és inkább kimásztam az erkélyre és néztem az erdőt. Az erdő szép, a gyerekkoromra emlékeztet..

Az egész úgy indult,hogy felvettem egy reggel a sötét farmerem és a fehér pólóm,és elhatároztam,hogy most megmutatom Neki,hogy én nem tűröm el,hogy mindig mögém álljon, vagy hogy minden ebédnél a szendvicse mögül nézze ahogy ajkaim bekapják a húsgolyókat. vagy amikor az évzáró bulin, mikor vadul ráztam Beyonce-ra az ajtónak támaszkodott. Na ebből lett elegem,így mentem be az irodájába. 

Kopogtam...Kopogtam...Tessék-Istenem már megint ez a hang gondoltam. Ezt a hangot hallgatni nap hosszat...rémes.

Beléptem. Ott ült az asztalnál, az idegesító sötétszürke zakójában, ami alól kivillant világoslila inge. A haja ami valahol a szőke és a barna közt tanyázott szálanként volt a fejbőrére ragasztva. Ez tuti Technocol Rapiddal készült gondoltam..de hangosan annyit mondtam Üdv...

Erre felnézett a zöldes szemeivel. Elvigyorodott...

Hello...Tehetek érted valamit?

Nyeltem egyet,most kell ráborítanom az asztalt,most kell kemény nőnek lennem..most,de helyette visszakérdeztem.

Én tehetek valamit önért? Uram..

Akkor felállt..... 

Elém lépett,szinte éreztem az alapszagát, a tusfürdőparfüm és a nokedli szagát amit ebédnél evett..

Megnézhetnéd a díványom.....és beletúrt a hajába.

Ok megnézem-feleltem

Zöld volt a dívány és puha. 

Másnap már könnyebb munkát kaptam. Gondoltam egy díványnézés kellett csak hozzá. Annyit megért...