asikerutjain

asikerutjain

Beleülés

2017. szeptember 26. - PeniValdes

Szóval megnéztem a díványt.. bájdermájer mondaná Pircsi. Pircsi sznob. 

Igazából úgy voltam vele,hogy innentől minden a régi kerékvágásban megy majd,és csak annyi változik,hogy nem kell a raktárban pakolnom a dobozokat,hanem majd max kávét főzők sok tejjel,és  tűsarkúban vezetgetem körbe a látogatókat...bár a tűsarkútól félek, mikor legutóbb rajtam volt, pont egy esküvőn,ahol már tetőfokára hágott a hangulat...hát nem beleestem a vőlegény ölébe.....így aggódtam,és így aggódva léptem ki azon a tavaszi délutánon az utcára az új piros kabátomban,és indultam haza..volna. Mert mikor már jobbra fordultam volna,hogy átverekedve magam a végtelen embertömegen elérjem a lakást,ahol élek, élünk többen...akkor a hang megszólalt..

-Nahát kedveském most mész haza?

Ember, igen most  megyek haza, de te miért nem vagy otthon? És mi az hogy kedveském? 

ezt persze csak gondoltam, gondolatban jó vagyok. mert szavakban kevésbé

-Igen, éppen megyek haza...

_és nem akarsz belém ülni? A szeme megint olyan volt mint múltkor a díványnál..igazából ennek a pasinak több szeme van. van a főnök szem, a mindennapi szem, meg a díványszem. 

kissé előrehajolt ki a kocsiból. frissen porszívózva. 

.Elugrunk egy jó szállodába. Tudod továbbképzésre kell mennem.

Továbbképzés..továbblépés..

beleültem

elmentünk, együtt a szállodába. Babakrém szaga volt,nem a szállodának, a főnöknek. 

Persze előtte ettünk, az étteremben. Én valami madarat ettem,valami mártással. Ő halat-mert az fürge. ezzel indokolta,miközben átnyúlt az asztal felett..

_én látok benned fantáziát...nyelt egyet

erre rájöttem, azért ülök itt veled szemben és rágom ezt a madarat,amit kihozott a kopasz pincér egy félórája

ráemeltem meleg barna szemem megigazítottam friss rezes veres hajam,és megpróbáltam a lehető legmélyebben megkérdezni,hogy mire gondol...

Ideje lefeküdnünk-

Lefeküdtünk. Holdvilágos este volt, az ágy friss, és kint hajnalban valami fülemüle dalolt, vagyis csipogott, amitől nem bírtam visszaaludni és inkább kimásztam az erkélyre és néztem az erdőt. Az erdő szép, a gyerekkoromra emlékeztet..

A bejegyzés trackback címe:

https://asikerutjain.blog.hu/api/trackback/id/tr1512897628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tomhardynészonja 2017.09.26. 13:28:24

friss rezes haj:)))
Elképzeltelek. Az utolsó bekezdés pedig egyszerűen gyönyörű.

Leylandi 2017.09.26. 16:26:46

Penny :-) :-) :-)
Nanémár, miből lesz a cserebogár! Ki se néztem volna belőled! :-)
Én is erdőben nőttem fel. A legvidékebb vidéken :-) Ha még azt is tudod, mi az a héjakút, amit egyik hsz-omban írtam neked, elájulok...

Leylandi 2017.09.26. 16:29:13

@tomhardynészonja: Penny igazából szőkésbarna.
Ne dőlj be neki!
süti beállítások módosítása