Zsoltival a hentessel a véletlen folytán ismerkedtem meg. A véletlen meg az volt,hogy aznap nem egyenesen mentem haza,hanem a kisutcákon át,és találtam rá Zsoltira, a kerület asszonyainak legnagyobb hódolójára,és akiért úgy rajonganak az asszonyok. Beálltam én is a sorba,és hamar kitapasztaltam titkos receptjét amivel magával ragadta a közelben lévő főleg negyvenes nőket,akik imádták ezt a zömök kerekképű fickót,ki sosem mondott virágnyelven semmit, de mindig kicsit többet adott el,vagy hozzádobott mégegy karajt a meglévőkhöz,és mindezt úgy,hogy soha senki sem tudott féltékenykedni,és mégis mindenki magáénak érezhette őt. Zsolti hentes mindig a legszebb húsokat adta, érzelmesen becsomagolva a zsírpapirba, majd átnyújtva mint egy gyermeket. Majd a névnapján szerényen átvéve a kis ajándékokat amit az asszonyok készítettek,hogy aztán tovább folytassa azt amit csinál