Mindig hittem abban,hogy van ebben a világban valami szépség,és egy aluljáróban fogom megtalálni,hogy egy szakadt farmert viselő fiú lesz aki megment a sárkánytól,és akivel hazamegyek,és zuhog ránk az eső,és beleugrunk a pocsolyába,és nevetünk. na igazából egy szórakozóhelyen néztük ki egymást,és vonultunk el a mosdóba kétszer,és írtuk fel egymás számát. Na ő volt életem örök szerelme a kardigánjával,meg ahogyan állt előttem,úgyhogy főztem neki tökfőzeléket,mert azt szerette,ezt kiderítettem a mosdóban amikor lekászálódtam a pultról,és megigazítottam a ruhám,ő meg felhúzta a nadrágját. ja és utána összeköltöztünk ötször. Aztán kiment külföldre,mert kalandra vágyott,és meg csak egy macskára,meg gyerekre,meg arra,hogy meggyűrűzzön,mert szerintem annyira jó apa lenne belőle. De elment,persze hívott az elején,aztán elmaradt az is. Én meg magányosan ültem otthon és nagy doboz jégkrémet ettem miközben ment a sorozatmaraton,és csak a postás csöngetett be naponta,de ő meg vén volt...talán a vízvezetékszerelővel kéne összejönnöm? vagy az alsó szomszéddal? vagy maradjak szingli? és bulizzak fiatal srácokkal? és akkor visszajött,hogy megint velem akar lenni,hogy én vagyok a szerelme.