szerelmes voltam beléd.olyan kispárnásan szerelmes. tényleg még párnánk is volt..amire rányomtattam a közös képünk,ami az Akropolisznál készült. valentin napra ajándékoztam..hogy amikor megöregszünk, akkor is legyen valami kézzel fogható emlék..te zavartan forgattad...előző évben saját készítésű szendvicstartóval leptelek meg...napokig vágtam ki hozzá a szívecskéket..kidugott nyelvvel. Aztán siettem neked vacsorát főzni..halból, lazacból,hogy mégis legyen valami ünnepi. és te hazaértél, ledobtad magad a fotelbe,és bekapcsoltad a tévét..és én ott álltam a direkt erre az alkalomra vett ruhámban, amit neked kellett volna levenni..és te ehelyett..felkaptam a kabátom,és kirohantam az utcára..utáltalak,sőt gyülöltelek..és úgy voltam, hogy ma éjjel egy idegen férfival fogok hemperegni egy idegen lakásban..ma február 14.-én. És nem tudom mi volt a neve..biztos mondta..vagy nem,de mocskosan jó volt, és másnapig..mert akkor hiányozni kezdtél..és hazajöttem hozzád. és te ott álltál és esett a hó,és minden annyira nyálasan romantikus volt, hogy újra beléd zúgtam. és még egy évünk volt, aztán vége lett. valami olyasmit mondtál, hogy nem illünk össze..és én bénán ültem a szőnyegen,és próbáltam szavakba önteni..hogy mi az,hogy nem illünk össze..hát 2 évet kibírtunk..és a közös programok, az erdei túrák, a sátrak, a patakban fürdés..az ablakpárkányok..és elmentél,és ma már csak a párna van rólad..emléknek..szerintem a tiéd kidobtad...vagy bevágtad a szekrénybe..lusta voltál mindig is a szelektáláshoz..a hülye kisautóid is őrizted..egy dobozban,hogy hátha egyszer majd..miközben tudtad,hogy sosem. mindent én csináltam nálad..mindent, főztem, mostam rád..minden este vártalak,és teljesen egy akartam veled lenni, mindent közösen megélni.. és te akkor kidobsz. rohadjál meg tudod. és most magamhoz ölelem a kispárnám.
