A héten már negyedszer mentem el a könyvtárba. Hiába olyan sok programjuk van, ami emeli a szellemi színvonalat. Mert az eléggé lent ebben a városban,és kevesen vagyunk, akikbe szorult valami műveltség. Néha annyira egyedül érzem magam e téren, vagyis éreztem mert ezen a nap találkoztam azzal, aki méltó hozzám. Ott álltam a kötött kardigánomban meg a bokámat verdeső szoknyámban,és oldalamon a kézműves táskámmal, amiben a sonkás zsemlémet tartom, mert van,hogy a testnek is kell élelem, nemcsak a léleknek. Akkor lépett be a sorok közé ő a szemüvegével és a kardigánjával. Rögtön láttam,hogy nem valami kezdő olvasó,hogy gyakorlottan mozog ezen a téren. Ő is észrevett,és ő is látta,hogy én is otthon vagyok a könyvek között. Hiába a műveltség az meglátszik. Úgyhogy mellé léptem a kezemben lévő vastag könyvvel,és rákérdeztem Kantra.