Ott álltam a pultban a vérnarancsszínű ingruhámban,és a világos mokkaszín csizmámban,és együtt éltem a hömpölygő tömeggel,ami háromnegyed kilenc óta belakta a folyosókat, termeket. Az év eleji eligazitáson elmondták,hogy itt tegezzük a hallgatókat, mert ők nem ügyfelek,hanem a jövő tudósai,és mi mindannyian részesei vagyunk ennek a folyamatnak,vagyis egyenlőek vagyunk...persze csak keretek közt. Ezért volt fura,amikor valaki úgy köszönt,hogy jó napot kívánok. Szokatlan volt, felkaptam a fejem,és megpillantottam a centisre vágott szőke fejet,és a világosszürke szemeket,meg a kötött kardigánt. nem lehetett több 19-nél. 

-Jó napot kívánok. Én Sebestyén professzor úr jegyzetei miatt jöttem. Lent a könyvtárba azt mondták,hogy itt fent intézik...

-Igen, mi intézzük. Hogy hívnak?

-Sebestyén János

- Rendben jövő héten megérkezik, bejössz és viheted-hadartam fel sem nézve a képernyőből

Aztán felnéztem és mindig ott állt..

-Szeretnél még valamit?

-Igen, meginni egy kávét,mert-kiváncsian néztem-mert új vagyok itt,és nem ismerek senkit,és gondoltam, hogy este egy kávé...de ne randira gondolj..csak

-Rendben, fél hétkor a Pálmafánál találkozzunk-zártam le a beszélgetést.

Hazaérve hamar magamra kaptam a geometriai mintás ruhám, a csizma maradt. A fiú ott várt  a kávézó előtt.

- Szia, tudom még mindig furának tartod,hogy elhívtalak kávézni,de annyira új vagyok még itt.

-Vettem észre,és mi leszel?

-Szabadbölcsész-művészettörténész

- Nem hittem volna-néztem magam elé-inkább gondoltalak volna agrárosnak

- Mert vidékről jöttem?-nem emelte fel a hangját, semmi lenézés, sértettség nem volt benne..

Nem szóltam semmit,ő igen

-Rajongok a régi magyar falusi templomokért,és mivel itt tanít Sebestyén professzor,így  ide jöttem.

-Jó..de a prof nem kis templomokkal foglalkozik, hanem felhőkarcolókkal..

-Mégis hasonló, látod ott azt a sötétbarna hajú szélescsípőjű lányt? Olyan mint te, nem hasonlít,de mégis. Feltünő, észreveszed...