Forró júniusi délután volt amikor randevúra mentem. Otthon kisminkeltem magam,és felvettem a legjobb ruhám,hogy aztán cicifix nélkül induljak útnak,miközben a szél simogatta a combom,és emelgette a ruhám alját,mire az útépítők oda füttyentettek, amit elszálló mosollyal nyugtáztam. Ernő már várt rám…

Tömegnyomor volt a távolságin, alig fértem fel a csomagjaimmal, a csomagtartót már telepakolták. A kötött sapkám a kezemben szorongattam,és kifelé bámultam a havazásba, a csupasz fák ágaiba. Az ujjaimmal ábrákat rajzoltam az üvegre. Hozzáutaztam,hozzá akit akkor még alig ismertem,vagyis ismertem még…

Ott álltam a pultban a vérnarancsszínű ingruhámban,és a világos mokkaszín csizmámban,és együtt éltem a hömpölygő tömeggel,ami háromnegyed kilenc óta belakta a folyosókat, termeket. Az év eleji eligazitáson elmondták,hogy itt tegezzük a hallgatókat, mert ők nem ügyfelek,hanem a jövő tudósai,és mi…

Az énegyetlenemet a Nyíló Rózsák, Hervadó Nárciszok rendezvényen ismertem meg,amit a Művelődési Házban tartottak kezdetben szerény,majd a nap leszálltával élénk érdeklődés közepette. Mielőtt még bárki azt hinné,hogy az embereket a Hold mozgása vonzotta...nem. A vonzerő a Patikus Marcsi volt,akinek a…

Éppen a Vak tehén visszanéz című müvemen dolgoztam, amikor bejött, és rámnézett,és megnyalta a szája szélét,illetve megpödörte a bajszát,és azt mondta,hogy hínnnye,és ledobta pörgakalapját. Igazából nem, teljesen normálisan kinéző úriember volt,kissé őszes halántékkal,ami komoly külsőt rejtett…