Ábelt akkor ismertem meg amikor még mindketten a fejtartást gyakoroltuk a rácsoságyban,aztán folytattuk a homokózóban a dömpereknél, majd egy óvodai csoportba kerültünk csak ő létra volt, én meg katica,de egy asztalnál ültünk,és együtt kerestük a bodobácsokat a fáknál,sőt együtt ballagtunk el az óvodából,amiből csak arra emlékszem, hogy a Kovácsnéni leszédült a székről,és lett riadalom. Aztán iskolába már nem egy osztályba jártunk,mert Ábel matekosra ment, engem meg a művészetisbe irattak,de azért a szünetekben együtt játszottunk,és együtt jártunk úszni is,aztán kamaszként Ábellel smároltam először,és tökre nyálas volt, és együtt fürödtünk a Balatonban,ahol véletlenül elcsúszott a bikinifelsőm, aztán gimnáziumban már elváltak útjaink,mert én koleszos lettem, Ábel meg maradt,és akkor nem láttuk egymást évekig, sőt el is feledkeztünk egymásról,aztán múltkor jött a hír,hogy eljegyezte a barátnőjét a Bettit, aki csinos volt,hogy esett volna rá a faág a vihar után. Hogy milyen volt Ábel, olyan mint amikor utoljára láttam 13 évesen. Vannak azok akik nem változnak Ábel ilyen volt. Minket egymásnak szántak. Csak mi nem szántuk magunkat a másiknak