Szerettem nézni ahogy csinál valamit, meg azt is amikor semmit sem csinált. Visszanézve én mindig is szívesen néztem a nekem kedves embereket  a magam csendes módján. Akkoriban volt kit és miért néznem. Miután G kiszállt az életemből  voltak páran akik szívesen beléptek volna. Voltak akik egyenesen betörtek volna, és üzenetekkel bombáztak hogy itt várnak meg ott várnak, és bevisznek és hazavisznek. Rájuk hagytam, és inkább választottam a metrót, a hajnali kelést, minthogy végighallgassak valami ostoba kamut. A G. legalább sosem hazudott, nem mondta hogy majd elhagyja a nejét, csak élvezte hogy fiatal és friss nővel van, és max a hajamat csavargatta az ujjaival. Nehéz volt megszabadulnom tőlük, van az a típus ami akkor is visszamászik ha rózsabokrokat és csalánt vetsz a ház elé...de aztán mégis sikerült, és akkor ott álltam egyedül, és vágytam valakire, aki elmondja hogy vágyik rám, és meg is teszi, és ezt mindennap reggel és este, és hétvégén mindig. Várta,m hát a szőke hercegre, és jött helyette egy barna örökké merész gondolatokkal, és folyton elkalandozó ujjakkal, s apró mimikai ráncokkal kevert fiúsággal. Sokszor néztem miközben alszik, figyeltem ahogy lélegzik, ahogy álmodik, ahogy kinyitja a szemét, ahogyan meztelen mászkál a lakásban...engem is próbált erre rávenni, de megmondtam neki hogy verje ki ezt. Valójában nem értettem hogy mi ketten miért, és ezt szóba is hoztam neki, mire kezdetben vigyor volt a válasz, és élvezetek...de én választ akartam mint mindig, mire később azzal jött hogy nem bírja ezt...de az elején még jó volt, meg utána is...nézni a plafont, őt, magamat...várni rá, meglepni mikor hazaér...ott álltam csipkében az ajtóban remélve hogy nem csenget át a szomszéd, palacsintát sütni neki.....rajongani egy férfiért......bár valójában azt akartam hogy folyton meghódítson, hogy szórja elém mindenét, hogy aztán száraz lábbal keljek át a háborgó tengeren.. A pillái miatt irigyeltem, hogy mégis ezt hogy és miért, és ilyenkor mondta hogy imádja  a szám...és legszívesebben mindig benne lenne, meg huncut üziket írt miközben előadáson ültem..és alig bírtam ki estig, hogy aztán lihegve nézzem utána. Lángoltunk.