Ábelt akkor ismertem meg amikor még mindketten a fejtartást gyakoroltuk a rácsoságyban,aztán folytattuk a homokózóban a dömpereknél, majd egy óvodai csoportba kerültünk csak ő létra volt, én meg katica,de egy asztalnál ültünk,és együtt kerestük a bodobácsokat a fáknál,sőt együtt ballagtunk el az óvodából,amiből csak arra emlékszem, hogy a Kovácsnéni leszédült a székről,és lett riadalom. Aztán iskolába már nem egy osztályba jártunk,mert Ábel matekosra ment, engem meg a művészetisbe irattak,de azért a szünetekben együtt játszottunk,és együtt jártunk úszni is,aztán kamaszként Ábellel smároltam először,és tökre nyálas volt, és együtt fürödtünk a Balatonban,ahol véletlenül elcsúszott a bikinifelsőm, aztán gimnáziumban már elváltak útjaink,mert én koleszos lettem, Ábel meg maradt,és akkor nem láttuk egymást évekig, sőt el is feledkeztünk egymásról,aztán múltkor jött a hír,hogy eljegyezte a barátnőjét a Bettit, aki csinos volt,hogy esett volna rá a faág a vihar után. Hogy milyen volt Ábel, olyan mint amikor utoljára láttam 13 évesen. Vannak azok akik nem változnak Ábel ilyen volt. Minket egymásnak szántak. Csak mi nem szántuk magunkat a másiknak

 Iroda, kiskosztüm, még előttem pár irat,mert persze,hogy a főnök Valentin nap ad plusz melót,de nem csoda elvégre se kutyája se macskája. Bezzeg nekem,és persze nem lesz időm hazamenni átöltözni,szerencsére epiláltam. na végeztem, főnök fintorog,de a csodába Valentin nap van. Peti az ajtóban vár, francba kilépő kártyám fent hagytam, visszarohanok,l na kiértem. Palkó kezében vörösrózsa csokor, puszi puszi, nyelves. Gizike leskelődik. Kézen fogva andalgunk a kávézóig, halk zene, jazz, gyertyák, flat white.

 Otthon ülök, esik a hó, sőt már olvadt nem annyira romantikus,de szerencsére rendeltem mécseseket, körberakom velük a szobát, pulyka a sütőben, zörgés, megérkezett Norbert, gyorsan magamra kapom az áttetsző bodym, kis smink, parfüm. Most bejön, káromkodik,hogy belerúgott valamibe, én gyorsan szexipózba vágom magam, Norbert bejön, és kérdezi mi a vacsora

. Zsigmond a teetőteraszon vár,élő zene megy,én hosszú pezsőszín ruhámban pezsgőt kortyolok, zsigmond a  nyakkendőjét igazítja. És hirtelen hófehér szirmok hullanak az égből

.  Gáborral a kocsiban a ruhám felcsúszva, Gábor keze a lábam között, közben vezet, megállunk pihenni, lecsúszok a lába közé....Gábor becsukja a szemét,ölébe ülök, megsimogat, kint vonyítanak a kutyák. 

5.  Simonnal a színházban bérletünk van, bár kihagyhattuk volna a Kurázsi mamát, próbálok közelebb húzodni, Simon feszülten figyeli a cselekményt, hazafelé meg ógörög verseket szaval, ezért kár volt kozmetikushoz futnom

6.  Dani ma is kondizik, mindegy  mire hazaér én már előkészülök, na itt van félmeztelen, hol hagyta a ruháit, na mindegy is én a pólójában várom, falhoz nyom, védekezem nem védekezem, posztolom

7. Ábel kijelenti,hogy utálja a Valentin napot,de én azért készitek neki ajándékot, amire persze beszédet tart, hegyit,hogy majmolom amerikát,de nem érdekel, szeretem amikor mérges.

8.  Rolandnak már délelőtt küldtem egy üzit,hogy este meglepem, Roland a meetingen ült,és küldött nagyon vigyorgó jelet, délután mégegyet küldtem egy fotót amin kis köpenyben állok, alatta üzivel,hogy este megnézheted mi van alatta, Rolandom visszaír,hogy már látta...de siet haza, írom neki,hogy siessen mert várom. Hazaért, lesmárol, mindig amikor hazaért, átölelem ő is engem, keze persze vándorol, mindegy imádom,n ma mi a vacsora kérdi, csokitorta, maszatosak leszünk, felajánlom hogy lenyalom róla, mondja, hogy oké,de csak ha ő is. Fekszünk a kanapén nézzük a plafont átölel én is őt,aztán rámmászik.

Zsoltival a hentessel a véletlen folytán ismerkedtem meg. A véletlen meg az volt,hogy aznap nem egyenesen mentem haza,hanem a kisutcákon át,és találtam rá Zsoltira, a kerület asszonyainak legnagyobb hódolójára,és akiért úgy rajonganak az asszonyok. Beálltam én is a sorba,és hamar kitapasztaltam titkos receptjét amivel magával ragadta a közelben lévő főleg negyvenes nőket,akik imádták ezt a zömök kerekképű fickót,ki sosem mondott virágnyelven semmit, de mindig kicsit többet adott el,vagy hozzádobott mégegy karajt a meglévőkhöz,és mindezt úgy,hogy soha senki sem tudott féltékenykedni,és mégis mindenki magáénak érezhette őt. Zsolti hentes mindig a legszebb húsokat adta, érzelmesen becsomagolva a zsírpapirba, majd átnyújtva mint egy gyermeket. Majd a névnapján szerényen átvéve a kis ajándékokat amit az asszonyok készítettek,hogy aztán tovább folytassa azt amit csinál

Amikor átköltöztem az új lakásba megkértem Ferkót,hogy segitsen cipekedni,vagyis hogy vigye le majd fel az ágyat és a szekrényt meg a miegymást. Ferkót akkor már legalább 20 éve ismertem, és mindig is cipekedésre használtam,mivel neki voltak a legmukszlisabb karjai a telepen..ahol felnőtt. Tehát ültem a csomagjaimon és vártam, hogy jöjjön,hogy levigye és felvigye. és akkor jött is,és ott helyben leestem a csomagról,mert a csálé fogú tüske hajú helyett, akire számitottam megjelent egy izmosan vékony dús hajú ember,akiből nem néztem volna ki, hogy le és felvigye az ágyat,meg a miegymást. Bizalmamat az sem növelte, hogy egy extra szük inget húzott magára,ami mentén fenállt a veszélye, hogy egy hirtelen emelésnél szétszakadt. Mégis mi lett Ferkóval morfondíroztam.mi lett a kerek képű, kis pocakos Ferkóból,aki minden vasárnap kibringázott a piacra,hogy ott segítsen a Manci néninek pakolni az árut,vagy aki azon a nyáron pucéran fürdött a Dunában. Ez a Ferkó már biztos nem csinálna ilyet, ennek a Ferkónak már derogálna a Duna, neki legalább egy jakuzzi kéne, most is ahogy fogja azt a szekrényt,hát így kell azt, nem emlékszik ez arra,hogy amikor az öreg Jósi elhalálozott,és a Jósiné beköltözött a menyéhez,akkor hogyan pakolták a bútorokat,miközben a Jósiné sipákolt. és mennyire hosszú ujjai lettek ennek a Ferkónak, pedig olyan tömzsi volt mindene,most meg....csodálkozom is,hogy nem ejti le a szekrényt. pedig billeg,jaj még ráejti a ládára. és olyan vöröses a feje, régen is az volt persze, de akkor azért mert sosem kent magára a naptejet hiába fenyegette a doktorrózsa hogy vigyázzon,de a doktorrózsa nem volt igazi doktor, így Ferkó sem foglalkozott vele,aztán most olvasom,hogy a Ferkó junior account manager lett. Mégis hogyan?

Ott ültünk mindannyian a szűk előadóteremben, és folyt rólunk a víz,mert Marcsika nem engedte kinyitni az ablakot. Utáltuk,meg az egész napot,hogy nem otthon lehettünk,hanem itt kell szenvednünk. És akkor fellépett az emelvényre,és levendula illat töltötte be a termet,és sötétszürke öltönye rásimult a testére...el is képzeltem hamar pucéran,és elégedett voltam az eredménnyel. És a hangja, igen ahogyan mondta, hogy konkurencia, meg növekedés. Mint amikor az Úr szólt Mózeshez a csipkebokorból. Mikor végzett hevesen tapsoltam, sőt még fel is álltam. aztán a büfében találkoztunk újra, én éppen elakartam venni egy lazacos szendvicset,mikor ő is ugyanazt akarta elvenni,és a kezünk összeért. Szívem repesett és remegett,és amikor a kezembe nyomott egy cetlit,hogy este vár a szobájában,ó akkor végleg belezúgtam. És mikor ajtót nyitott a flanel pizsomában akkor éreztem ő az igazi.

Amikor Jóska megbökött facen,majd dobott ez üzenetet,hogy neki 12 %-os testzsírszázaléka van,a na akkor tudtam,hogy vele hosszútávra tervezhetek. Kezdve onnan,hogy jó testet ad át genetikailag a jövendő utódoknak, a legnagyobbat Marcelnak fogják hívni,plusz jó memoriája is lehet,hiszen képes megjegyezni egy számot. Hamar vissza is írtam hogy nekem 25 %-os,mire jött is a válasz,hogy akkor hamar egy képet,amin fekete csipkés fűzőben ülök az ágyamon. Hamar lőttem is egy ilyen képet, aztán elküldés után jöttem rá,hogy lehet nem mutat jól a piszkos serpenyő a sarokban,és a szentkép a falon így együtt. Jóska persze ezt nem vette észre,mert férfi,és tudjuk,hogy ők csak egyfelé tudnak figyelni...egyenesen,ott meg én ültem. Jóska válaszképpen hamar küldött egy fotót a kockáiról,és írt,hogy na te is villants. Jó mondtam, írtam, és küldtem egy fotót a pocakomról. Ó de beleférkőznék, írta jóska,és küldött vigyorgó fejet. Nosza küldtem egy képet amin négykézláb állva szájamat nyalogatom. Erre elment

Senki nem értette miért jöttem össze Karesszal, már azt sem értették,hogy miért Karesz és miért nem Kevin. De én tudtam,hogy Kevin egy olyasféle,úgyhogy érthetően választottam Kareszt,aki sötét volt,mint tehén a betonkeverőben,de irtó jó teste volt,és olyan volt mint egy latin isten,ahogy kezében a görög jorhurttal félmeztelen a fehér nadrágjában ült a kanapén,és buta fejjel próbálta értelmezni a Discovery-t. De én elnéztem neki ezt, a buta nézést,mert amikor éjfélkor előkapta magát,akkor még a szomszéd is rágyújtott. Vagy amikor elővette a gitárját,és mialatt én napoztam pengetett egy igazi spanyolos dallamot. A többiek nem értették,hogy a diplomámmal, a szakmai tapasztalatommal miért a Karesszal vagyok,de szerintem csak irigyek voltak, a fehér nadrágra, a félmeztelenségre és a gitárra,meg arra,ahogyan feldob a konyhapultra. Őket nem dobálta senki

Forró júniusi délután volt amikor randevúra mentem. Otthon kisminkeltem magam,és felvettem a legjobb ruhám,hogy aztán cicifix nélkül induljak útnak,miközben a szél simogatta a combom,és emelgette a ruhám alját,mire az útépítők oda füttyentettek, amit elszálló mosollyal nyugtáztam. Ernő már várt rám a szűk farmerjében,és a bő zakójában amitől eléggé Gucci volt. Én szeretem ha valami Guccis. Ernő az volt,sőt még hellyel is kínált,amit én elfogadtam,és hamar  feltettem a bal lábam az asztalra,mint Marlene. Ernő erre rögtön megemelte a homlokráncait,mire kissé előrehajoltam, hogy kivillanjon a villani való. Ernő szeme kiakart esni a szemgödréből,és felajánlotta, hogy menjünk fel hozzá szerepjátékozni. Abban szívesen benne voltam, otthon is van pár jelmezem, amiket néha felveszek. Múltkor nővérke jelmezben mentem a dokihoz. Ernő orvosost akart játszani. nekikezdtünk ő magára vett egy sztetoszkópot, én meg a folyosón várakoztam a nővérruhámban és vártam hogy Ernő csengessen,és mikor felcsendült beléptem,és kigomboltam a ruhám,aztán ráfeküdtem az asztalra,mire Ernő meghallgatta a szivem. Aztán mondta,hogy jöjjek be újra,de most  gyorsabban. Végül hatodikra eltaláltam a megfelelő tempót. De Ernő akkor már mélyen aludt. Mindegy, hamar zsebre vágtam pár zabfalatot,aztán hazamentem,és összedobtam egy bolognait

Tömegnyomor volt a távolságin, alig fértem fel a csomagjaimmal, a csomagtartót már telepakolták. A kötött sapkám a kezemben szorongattam,és kifelé bámultam a havazásba, a csupasz fák ágaiba. Az ujjaimmal ábrákat rajzoltam az üvegre. Hozzáutaztam,hozzá akit akkor még alig ismertem,vagyis ismertem még gyerekfejjel,amikor együtt dobáltuk a kavicsokat a tóba,és együtt napoztunk a stégen, amúgy félmeztelen,de hát istenem gyerekek voltunk. Csak közbe felnöttünk,és elkerültünk egymástól,és igazából hiába kezdtünk el újra levelezni,az nem igazi. Találkoznunk kellett. Igazából nem tudtam hogy mire számítsak,vagy egyáltalán számítsak e valamire Balázstól. De volt időm gondolkodni négy órán át,amig el nem értük a világ végén lévő kisvárost a sárga templommal meg neonfényű butikkal. Leszálltam magam után húzva a bőröndöt, vonszolva át magam a tömegen,és kerestem Balázst.....míg végül megleltem. Kopott zöld kabátban szürke nadrágban fedetlen fejjel állt. Kopaszodik,és az orra is nagyobb mint volt. Szótlanul mentünk haza, nem voltak szavaink egymásnak. Teáztunk a nappaliban,és próbáltuk felfejteni az elmúlt 20 évet, a kamaszkort, a fiatalságot, az életet. De nem leltük, elveszett,úgyhogy inkább főztem még teát,és kekszet rágcsáltunk,és lefeküdtünk egymással, hogy aztán kimenjek a folyosóra és nekidöltem a falnak,és a firkákat néztem,hogy aztán becsukjam a szemem,és újra lássam nyolcéves énünk,ahogy rohanunk le a havas domboldalon,és Balázs elhagyja a sapkáját,amit aztán fél délután kerestünk. Reggel hazamentem.

Ott álltam a pultban a vérnarancsszínű ingruhámban,és a világos mokkaszín csizmámban,és együtt éltem a hömpölygő tömeggel,ami háromnegyed kilenc óta belakta a folyosókat, termeket. Az év eleji eligazitáson elmondták,hogy itt tegezzük a hallgatókat, mert ők nem ügyfelek,hanem a jövő tudósai,és mi mindannyian részesei vagyunk ennek a folyamatnak,vagyis egyenlőek vagyunk...persze csak keretek közt. Ezért volt fura,amikor valaki úgy köszönt,hogy jó napot kívánok. Szokatlan volt, felkaptam a fejem,és megpillantottam a centisre vágott szőke fejet,és a világosszürke szemeket,meg a kötött kardigánt. nem lehetett több 19-nél. 

-Jó napot kívánok. Én Sebestyén professzor úr jegyzetei miatt jöttem. Lent a könyvtárba azt mondták,hogy itt fent intézik...

-Igen, mi intézzük. Hogy hívnak?

-Sebestyén János

- Rendben jövő héten megérkezik, bejössz és viheted-hadartam fel sem nézve a képernyőből

Aztán felnéztem és mindig ott állt..

-Szeretnél még valamit?

-Igen, meginni egy kávét,mert-kiváncsian néztem-mert új vagyok itt,és nem ismerek senkit,és gondoltam, hogy este egy kávé...de ne randira gondolj..csak

-Rendben, fél hétkor a Pálmafánál találkozzunk-zártam le a beszélgetést.

Hazaérve hamar magamra kaptam a geometriai mintás ruhám, a csizma maradt. A fiú ott várt  a kávézó előtt.

- Szia, tudom még mindig furának tartod,hogy elhívtalak kávézni,de annyira új vagyok még itt.

-Vettem észre,és mi leszel?

-Szabadbölcsész-művészettörténész

- Nem hittem volna-néztem magam elé-inkább gondoltalak volna agrárosnak

- Mert vidékről jöttem?-nem emelte fel a hangját, semmi lenézés, sértettség nem volt benne..

Nem szóltam semmit,ő igen

-Rajongok a régi magyar falusi templomokért,és mivel itt tanít Sebestyén professzor,így  ide jöttem.

-Jó..de a prof nem kis templomokkal foglalkozik, hanem felhőkarcolókkal..

-Mégis hasonló, látod ott azt a sötétbarna hajú szélescsípőjű lányt? Olyan mint te, nem hasonlít,de mégis. Feltünő, észreveszed...