Némán, lélegzet visszafojtva ültem az ágy szélén, és mereven bámultam az akkoriban nagy Ő-nek hittet, aki teljesen belemerült a nagyon fontos beszélgetésbe a telefonjával...legalábbis mielött elkezdte volna rám nézett, és szuggesztíven mondta, hogy most neki dolgoznia kell, és lehetőség szerint ne vonjam el a figyelmét, mire én lenyeltem számban tartott tojást, és ártatlan szemmel nézve kérdeztem, hogy mégis hogy..és mivel, de a válasz már nem érkezett meg, mert neki kezdett..én meg tébláboltam a lakásban, ami övé volt, és végignéztem a könyveit, amik katonás rendben hevertek a polcokon...a percek órákká váltak, türelmem lassan fogyott, és próbáltam kihasználni hogy az akkor nagy Ö.nek hitt egy pillanatra kiesett az elmélkedésből, és abból amit csinált,,,igazából nem tudtam mit csinál, elég volt, hogy mindig volt  mit enni, és éjjel sem fáztam, hála annak, hogy minden apró didergésemre, hátulról nekem támaszkodott, és addig dörzsölgetett, míg azt nem éreztem, hogy lassan tüzet csihol belőlem, ilyenkor aztán gyorsan megfordultam, és kezemmel határozott mozdulatot téve arrébb tessékeltem az urat. Néha eszembe jutott, hogy kipróbálhatnánk új dolgokat, mire nyitott is volt, és heves légzéssel ecsetelni kezdte, hogy őt mi is izgatja, de engem az nem izgatott, de azért meghallgattam. Ha meg ideje engedte, akkor levitt a partra, és elmesélte, hogy régen ide járt kutyát sétáltatni, mert kellett a pénz. Ilyenkor kezemet combjára tettem, és együttérzően mondtam, hogy vannak akik merészebb dolgokat is bevállalnak fiatalon, ami izgalomba hozta, és szentül meg volt győződve arról hogy magamról beszélek, én meg mivel kettesben voltunk hát nem ellenkeztem. Ami néha zavarta, mert vágyott arra hogy ellenkezzek meg éreztessem vele a hatalmat, mert hogy neki bőven elég hogy munka közben irányítani kell, otthon békébe vágyik, arra, hogy fejét ölembe hajtsa, és én a kezeimmel nyugtassam fáradt férfi lelkét..hát nyugtattam és meghallgattam azt amit nem értettem, de neki fontos volt, és közben azon tünödtem hogy az állán mi az a pont. Aztán enni vitt, rendelt nekem is, és az asztal alatt félkezével jelezte az esti programot, majd hogy tervét erősítse, fülembe is mondta, én meg lassan megrágtam a brokkolit a tésztán. S mikor álomba szenderült, és betakartam mert mindig lerúgta elsuttogtam, hogy mennyire szeretem, és boldog vagyok vele. És másnap kezdtük újra

-Megfázol-ingatta a fejét Mayernéni miközben elbringáztam elötte. A térdem csupaszon, a lábszáram félig lehorzsolva, az arcom maszatos volt a kakaós palacsintától...sebaj, majd megmosom az utcai csapnál..útba esik...Mayer néni meg mindig kint ült a ház elött, és figyelt minket gyerekeket...meg a szüleinket.....hát, hogy nézel te ki-ingatta a fejét, amikor átmentem elkérni a nagylábost...és ott vártam rá a régi tornacipömben, amin lemoshatatlanul éktelenkedett egy zöld fűfolt..a csoda az lett volna ha nem lett volna foltos, főleg miután minden időt kint töltöttünk a mocsáron a kuruttyoló békák közt.. Hatan voltunk, hat elszánt féliggyerek féligkamasz...Gina, a szőke copfos, kilógott a hasa a pólóból, és mindig a szájában lógott valami, amit rágott...Ginát sokan utálták, mert annak ellenére maradt nádszál, hogy folyton evett, a suliban is, volt, hogy óra közben hallottuk a matatását..aztán Emőke...ott ragadt nálunk, pedig a szülei, a Feketék biztos nem ilyen társaságot akartak Emőkének...szerintem ezért is adtak neki ilyen nevet, hogy Emőke..hogy aztán majd Matildok legyenek a barátai...de Emőke ránk maradt, és olyan volt mint egy konc...Emőke nem volt szép, de ronda sem..a ronda az a Kati volt, Emőke olyan semmilyen volt, nem tanult jól, de nem is bukott meg...szerintem neki nem volt személyisége, mindig azt tette amit mások tenni akartak, otthon komoly arccal olvasott, velünk meg térdig gázolt a vízbe....Misut szerettem, Misu volt a legnagyobb, na nem életkorban, hanem testileg..A Misu sosem volt igazán gyerek, hanem mindig is aféle miniférfi, aki tudja, hogy ő férfi, és szelíd erővel néz minket lányokat. Misunak meseszép sötétbarna szeme volt, és mindig volt benne valami mexikói teleregény hős vonás. Misu szíve persze Vandáért dobogott, de Vanda valahogy túl vonzó volt ahhoz, hogy egynek adja magát, Misu meg túl hősies, hogy osztozzon Vandán....Aztán ott voltak az ikrek, kétpetéjüek, mondtam nekik, hogy ez csalás, mert egyáltalán nem is hasonlítanak egymásra, és az Alíz az lány, a Norbert az meg fiú, és Alíz olyan magas, és vékony mint én, és neki is ugyanolyan göndör haja van, a Norbert, meg a legalacsonyabb, és nem tud gyorsan futni,és mindenki tudja, hogy a Ginára csorgatja a nyálát..és Norbert tényleg szerelmes volt Ginába, és képes lett volna tenni érte valami zavarost..Na és ott volt Ricsike..az első férfi az életemben...még a középső csoportból, amikor a farsangi tánc közben belenyalt a nyakamba, és utána is folyton ott volt, ahol én. Ricsike úgy bánt velem folyton, mint valami királylánnyal..miközben én sziszegve próbáltam kiszedni egy tüskét a lábamból, az ő fején, azon a szőke fejen megjelent az áhitat, és ott is maradt egészen sokáig...Ricsike hordta nekem az ajándékokat, leveleket küldött óra közben...Ricsike szép volt, szép szőke, kék szemmel, lapos hassal, és erős karral...Ricsike úgy cipelt az erős kezeivel, mint egy pillét.....és minden karácsonyra vett nekem valamit. akkoriban....most is venne? az valahol mulatságos lenne, ennyi év után

Gyakran tünődtem azon, hogy miért mentem bele akkor azon a tavaszi délután ebbe az egészbe, hogy miért nem menekültem el hátra sem nézve? A legegyértelmübb válasz az lett volna, hogy túlságosan vonzó volt, és én elvesztettem az eszem, hogy aztán mindenféle örültségeket csináljak....de ez nem vallott rám...mindig is volt bennem valami zavaró józanság..sosem csináltam semmi olyat, amit tagadnom kellett volna..és nem ő volt az első olyan férfi, aki szívesen belemerítkezett volna abba, amit látott bennem. 16 éves korom óta nem tudtam úgy bemenni bárhová hogy ne kapták volna fel a fejüket, hogy ne terjesszenek rólam pletykákat...Volt, hogy az együttléteink után még maradtunk kicsit, ilyenkor szerettem nézni, nézni az arcát, a haját ami beakart barnulni, de aztán pár lépésre a céltól meggondolta magát..volt, hogy észrevette, és olyankor mindig odahúzott magához,és nem csináltunk semmit....akkoriban azt hittem, hogy ez a szerelem, a lebegés..csak évekkel késöbb jöttem rá, hogy nem, hogy ez nem az, és nem ez a boldogság, ez csak illúzió...Persze könnyű volt minden, egyszerű.....valójában szerencsés voltam, szerencsés,mert én csak a jó oldalát ismertem meg...én sosem láttam  a fáradtat, akinek be kell fizetnie a számlákat....akinek problémái vannak, aki beleragadt a családfő szerepébe...szép vagy mondogatta, tudom feleltem. Ilyenkor mindig kiment az erkélyre, és bámult maga elé. Nem láttam bele a fejébe, de tudtam, hogy ott legbelül nincs semmi romantika, ott csak vágy van, ott az üzenetek vannak, az ahogyan kiélvez belőlem mindent. Igazából ma sem tudom, hogy miért mentem el akkor abba a parkba, abban a sárga rövidnadrágban és kék csíkos felsőben, hogy miért nem rohantam el, akkor amikor végig fogdosott, amikor csillogtak a szemei. Nem. én akkor ott maradtam, és hagytam. Nem szerettem, akkor azt hittem, hogy igen, de nem, csak vonzódtam hozzá, ahogy én is vonzottam őt. Ha láttak minket, ahogyan sétálunk egymás mellett szigorúan nem kézenfogva, akkor talán arra gondoltak, sőt biztos hogy itt van két fiatal ember, hogy milyen szépek együtt....és azok voltunk. Nem tudom, hogy miért voltam vele, és azt sem, hogy miért ért véget...nem szakítottunk, nem váltunk el csendesen, csak elmúlt...nem találkoztunk, nem kerestük egymást. Semmi sem maradt az egészből, nincsenek emlékek, és egyébként is el jött az ősz, és akkor az az ősz adott valamit, ami megváltoztatta az életem, csak akkor ezt még nem tudtam.

Te sosem gondolkodtál még azon, hogy mi lett volna, ha nem most, hanem akkor találkozunk, hanem akkor, amikor még nem ismerted Anitát, a feleséged?-fordultam a mellettem heverőhöz. 

Nem, sosem....vagy kellett volna...?-felelte, miközben a plafont nézte...vagy most arra gondolsz, hogy..?

Igen, pontosan arra gondoltam, hogy....hogy korában találkozunk, amikor mindketten függetlenek vagyunk, és persze egymásba szeretünk..normálisan, és persze te elveszel, és lesznek gyerekeink, és boldogan élünk...meg hasonlók...pontosan tudod, hogy mire gondolok...

Nézd, vagyis inkább gondold át, amikor ez valóság lehetett volna, akkor te talán 16 lehettél...szerinted mégis miben lett volna más?.....felesleges ezen rágodni, ami van, az tökéletes...meg különben is, pontosan tudtad, hogy mi a felállás..

Igen...tudtam, hogyne tudtam volna, elvégre sosem mondtad, hogy kilépnél a házasságodból...meg nem is kéne..csak mégis mi lett volna...nem lehetünk igazán boldogok, minden nélkül...hogy este vacsorával várnám haza, hogy hétvégén...,,a gondolat akkor belémvésödött...és onnantól valami elveszett, mert addig csak a büszkeséget éreztem, hogy lám-lám ez a csodálatos férfi miattam...hogy olyan rajongással bámul, mint kiskutya a jutalomfalatot...de nem lehetett volna ez más, elvégre összeillünk,, gondolom, mert nem folytattunk komoly mély beszélgetéseket, de jol nézünk ki együtt....és biztos sikerült volna..s akkor kimentem a mosdóba, hogy folytak a könnyeim, néztem magam a tükörben, és elsirattam a boldogságom, hogy visszamenve mindent ugyanolyan legyen előtte, hogy megint az ujjaira csavarja a hajam, hogy kiélvezzük mindazt, amit adott nekünk az élet, még ha csupán illuzió is.

A plafont néztem..mit néztem bámultam, és közben azon tünödtrm, hogy milyen lenne már ha csupa tükör lenne, és látnánk magunkat.....föleg magamat látni..tényleg mit szólna most Irénke a hatodikról, hogy ha látná, ahogy itt heverek a lábfejem a Petike hasán..nekem Petike, amikor először neveztem így azzal jött, hogy ez így nem férfias, de megmondtam, hogy nekem Petike leszel.....úgyhogy néha megjelentem a lakásánál és felkiabáltam neki..mire kivágta az ablakot...Te mindig mindent túlzásba viszel...nézett rám.....akkor meg miért vagy itt néztem vissza rá.....a választ sosem vártam meg....na tehát ott hevertem félig lelógva a kanapéról...mondtam is neki, hogy igazán vehetne valami normális franciaágyat amin lehet normálisan franciázni,és nem így nyomorogni ezen a olajzöld cuccon....és nekem ne jöjjön azzal, hogy ez mennyire romantikus, hogy így mennyire közel lehetünk egymáshoz..mert majd ha jol bekolbászozom, akkor nem fog annyira örvendeni....de mit izgatta, hogy szenvedek..sőt pont az izgatta, hogy a leglehetetlenebb helyekre vitt....le a folyópartra, hogy ott van egy titkos hely, amit megmutat...hogy ott szokott strandolni..meztelen..és el is vitt egy kopott lépcsön át egy árnyas helyre, ahol csak mi voltunk....és belerohant a vízbe, én meg néztem a tulpartot,és azon gondolkodtam, hogy mi is kettönk között a kapocs, ami mágnesként vonz, ami miatt képes vagyok hajnalig ébren lenni, elviselni mindent...aztán a homokba írtuk a nevünk,és vett nekem fagylaltot,és mosolyogva nézte ahogy lenyalom,és akkor elhittem, hogy majd megöregszünk, és belerohanunk a Napba, mert máshogy nem lehet. 

Minden évben várom ezt a napot, várom már március 9-ikén. várom húsvétvasárnapján, karácsony másnapján , várom amikor fellobannak a gyertyák a tortámon, és várom akkor is amikor a tüzijátékor bámulom kezemben egy hamburgerrel. Várom mert e napon mindig egy hatalmas csokor vár az ágyam mellett, és egy üzenet. Köszönöm, hogy vagy,és én akkor elpirulok, és lányos zavaromban keresem a takarot, mert 10 év után is megkapom, igen 10 év után is, az én társam, barátom, szerelmem, csillagom, nyuszifülem saját lábával elmegy, megrendeli, kiválogatja...tudja, hogy a világosabb pirosat szeretem, aztán felhozza, gyengéden eligazgatja, és mikor reggel kiosonok hozzá a konyhába,hogy átölelvén érezzem rezdülését, akkor tekintetét messzire vesse,és támaszt adjon nekem e életben,és akkor rájövök, hogy mennyire szeretem, csodálom, és felnézek rá,és elveszek benne, elveszek az arcában,és elveszek minden pihében, ujjaiban, hangjában,és akkor este filmet nézünk,én megvakarom a lábát, bekenem, hogy puha maradjon, aztán összedobok egy csirkét,és csokigafagyit eszünk..egy tálbol,és mindig játékba torkollik,és lerángatunk mindent,és nem érdekel, hogy felkopognak, mert szerelmesek vagyunk,és azok is leszünk örökké,és másnap elmosogatok, és áldom az eget, hogy nekem adta őt-...mert mellette tőbb vagyok egy nőnél, mert mellette magam vagyok a Nő,és ő maga a Férfi,és ketten egészek vagyunk. És szeretem.

Azon a február 14. napon egyedül ébredtem a frissen húzott ágyunkban, és mikor kimentem hogy magamra kapjak valami könnyűt senki sem karolt át hátulról vagy nyelvelte volna le a nyakam...Hatalmasat sóhajtottam..na akkorát azért nem mint a megboldogult Irma néni, amikor Dezsőke elvette Pannit..pedig majdnem rám akarták sózni..a Dezsökét....Várt rám egy hosszú nap, amikor is ki kellett találnom hogy mivel ajándékozzam meg egyetlen igaz örök szerelmem, a férfit kit csodálok. Persze nem akartam magam ismételni, így pár dolgot el kellett felejtenem. Rögtön a szivecskés mackót is, melyet a második évben ajándékoztam neki, mivel akkor már a kezemben volt..De a koncertjegy sem játszhatott mert azt meg a harmadikra adtam. Szegénykém nem tudott lezuhanyozni edzés után, így elég erős illata volt...de a szenvedélyes zene feledtette mindezt. És a szexi szett sem lehetett, mert azt az első évben..nem volt ám egyszerű megrendelni, átvenni, aztán abban várni  egész délután, mert valami probléma volt a munkahelyén..marhára nyomott, de végülis megérte..igaz másnap dobhattam ki mert elszakadt....

Főztem neki....szórtam a fahéjat, olvasztottam a csokit, lassan folyattam lefelé, reszeltem a citromhéját...lenyaltam... jó mélyen, forrósítottam, elkentem, díszitettem..kimerülten lerogytam a padlóra....mennyi pénzébe kerülhetett?..fejemet a hideg kőre hajtottam,és akkor belépett..és megjöttem Nyuszika kiáltással belépett...nekem annyi eröm volt, hogy annyit lihegjek..Boldog Valentin napot.....és elvette az ingjét, hogy inditsak be egy mosást, meg vasaljam ki holnapra a csíkos ingjét, mert holnap hosszu napja lesz..aztán megette azt amit izzadságom árán csináltam..aztán lerohant, és megjelent egy szál rózsával..és én felmostam, aztán lefeküdtem, és aludtam volna de nem hagyott...és a végén csak feküdt és bámulta a plafont.. aztán elaludt,és akkor kiosontam, és elmosogattam, kivasaltam...és vártam a reggelt. ..

A napsugarai lágyan simogatták eldobott testünk, mely alig félperce bontakozott ki az ölelésböl és most pihenésre vágyva várakozott a kanapén, amely mindig is kicsi volt kettönknek, de ezen véleményemet mindig figyelmen kivül hagyta az én hercegem..igaz azt sem szerette  ha hercegemnek hívtam, mert szerinte az degradálo..Ne kérdezd, hogy honnan ismert ilyen szavakat, meg azt sem, hogy ez mit jelent, de amikor kimondta, lecsuszott a bugyim..amit Ő vett..az Ö pénzén....Na tehát ott hevert a legszebb ember kit ismertem, és a nap kiemelte a hasán lévö izomzatot, amit ímádtam nyomogatni.....Azon a napon 6 honapja, hogy meggyűrűzött....és a házasságkötó teremben igent feleltünk egymásnak, és a vendégek felhabzsolták a kínálatot....és most amikor rózsaszirmokat kéne hogy elénk szórjanak, most amikor tüzijátéknak kéne robbanni..most csak itt felszik, és csukva tartja a szemét, és  az idegesító szempillái árnyékot vetnek..utálom a hülye hosszú pilláit, szerintem nem igazságos, nekem meg persze kenegetnem kell, meg volumen, meg Max Factor....ez meg a genetikai lotton nyert..na mindegy..

- Barnika..Barnikah..Barnikaaaaaaa, Figyejjé már rám Barnabás!

a fejét elfordította, és szemeivel kérdezte, hogy most mégis mit akarok, és miért nem engedem, hogy átadja magát a pihenésnek, és különben is legutobb ő még akart egy kőrt, de én magamra huztam a takarot..ugyhogy most ne..

- Mi van?-kérdezte, és felkönyökölt, és az ujjaival ujjazni kezdte a fültövét,és közben pislogott..holnap elküldöm a szemorvoshoz..

- Na milyen nap van ma?

- Szerda....és már hevert volna vissza..na de én nem hagytam hogy csak így kicsússzon..

- Na de azonkívűl?-----

-jaj drágám, tudod annyi mindent kell magamban tartanom...és elővette a cicanézést, ami legtöbbször bejön, mert mégis ki tudna ellenállni annak amikor....de most nem, komolyan nem emlékszik arra amikor táncoltunk, komolyan nem emlékszik, hogy évfordulo van??

Tényleg nem...a szülinapomra még emlékszik?? Én előre megvettem az ajándékát, ott van a mosógép mögött..Ö meg biztos majd aznap délután rohan el virágért, aztán nekidönt az ágynak, majd elégedetten hever, hogy mekkora ász...

-Szeretlek-mondtam neki..

ott aludt, tőlem pár centire igazából az egész ágyat elfoglalta kinyújtozva kezei szétdobva arcán a megdicsöülés..mint múltkor amikor megkértem hogy csavarja e már le a fedelet..és lecsavarta. Délután az irodaház előtt várt, nekitámaszkodva a kocsinak..mint valami filmben...napszemüvegben..

-a család vidékre utazott..mondta, miközben kinyitotta nekem az ajtót,majd végigzongorázott a combjaimon, megállva ott ahol találkoznak a lábak. akkor voltam először is utoljára nála és örömmel konstatáltam hogy Ő legalább nem egy katalógusban él mint bolognait főző barátom aki minden reggel kézállással indított mondván ettől úgy érzi éveket fiatalodik..és én azon elmélkedtem hogy 31 évesen mégis hova akar fiatalodni...de nem szóltam semmit..mert minek. É:s itt volt legalább valami gyűröttség valami vadság ahogyan a kanapén...nem ám ott, ahol mindig jött a ne tedd fel a lábad..mert nyomot hagy a díványon..a díványon..mondtam is neki,hogy jó hogy nem sezlonyon...egyébként volt hogy elmentünk kirándulni..bepakoltunk vagyis én bepakoltam a kosárba,és egy elhagyatott helyen kipakoltunk..és ő lefeküdt a plédre nézte az eget..én meg azt néztem ahogy az eget nézi,és időnként felmerült benne egy ötlet,hogy mit kéne kipróbálnunk...és vigyorgott amikor álltam a szekrény előtt és panaszkodtam hogy nincs egy normális maxiruhám..Rolika erre mindig megvonta a vállát és mondta hogy neki sincs..meg mit izgulok..szerinte én vagyok a legjobb csaj....és a férfiakban ez volt a legjobb..hogy nem foglalkoztak mással...csak őszintén.

Ősz volt, szeptember eleje és mi lányok visszaültünk az iskolapadba lebarnulva, hajunk kiszívva..és a szoknyánk rövidebb,mert anyánk nem vett újat-...mert majd jövőre mondta..idén is. S akkor megláttuk ahogy ott ült a sok szottyadt között feszesen, fiatalon..és mi összesúgtunk...vihogtunk..és mégjobban mikor az első tesiórán megjelent,és közölte,hogy ezentúl ő tartja az órákat,és Bálintnak hívják..és onnantól persze hogy mindenki..még a kis Icuska is nyomta ezerrel...sőt Vali picsanadrágban járt órára...és az öltözőben kibeszéltük hogy vajon van e nője...és megegyeztünk,hogy biztos van de elhanyagolja..és akkor valaki mondta,hogy ő azért megvigasztalná....aztán mentünk az órára,és akkor Bálint a tanár megjegyezte hogy milyen szép a vádlim,és példaként állitott a többiek elé..gondoltam is magamban...na majd meglátjuk ki fogja vigasztalni..aztán évvégén kiderült hogy a nője nem egy bányarém..de akkor már mindegy volt....