idén kevesebb süti  lesz, manciéknál úgyis lesz csomó,de beiglit azért süss, ok de diót te hozol, holnap míting de utána ráérek, vettem diót a piacon,olcsó volt, katika olcsóbért hozott volnade te tudod, vedd le a díszeket a polcról, idén ne vegyünk műfenyőt, vettem egy fenyőt, még időben, hová tegyük a fát, itt fellöknénk, ok akkor oda, rendben te dolgod, hová tegyem az üvegdíszt, vettél szaloncukrot? mondtam,hogy ne ilyet hozz, hallgassunk zenét, csendeséj, szép ez a fa, remélem nem hullik, boldogkarácsonyt, igazán nem kellett volna, holnap anyádéknál, kössél nyakkendőt, nem akarok, zakó is kell, hozd az ajándékot, beraktad? visszamegyünk érte. megint elkéssünk, nyugodj le, anyádék fája nagyobb, ok de a miénken több a dísz, mit raktak ebben a tésztába? mondtam,hogy köss nyakkendőt, holnap Gézáéknál, csináljuk a fa alatt, nem majd holnap, holnap jönnek Saciék, 

A zene jó, a zene betölt,és a zene elűzi a démonokat. Meg különben is lassan átrepülünk a hegyeken,és felhőkön ülve várunk,és bámuljuk azokat,akik nem tudnak repülni.

Mint tünékeny felhő tűnt el azon a tavaszi délután,úgyhogy hazamentem,és főztem ki tésztát,meg ettem salátát hozzá,és szinte el is felejtettem őt,miközben persze ott lebegett lelki szemeim előtt és megbizsergette a szívem az érzés,meg repkedtek a lepkék. Jó volt na,és ebbe a jóságba mégegyszer betört, amikor megint beleszívtam a természetbe,és hallgattam a patak csobogását..meg a madarak énekét,és akkor lehuppant mellém,és megint glóriát vont a feje köré a Nap,és hangja belefolyt a délutánba.

-Hiányoztál, kerestelek, de nem jöttél-nézett szomorú bociszemekkel

- nem szoktam minden délután itt ülni-feleltem

és rugdaltam a kavicsokat...

-Szoktál rám gondolni esténként-suttogta,és akkor felfedeztem az arcán kis mosolyt, helyes kis mosolyt

Tovább rugdaltam a kavicsokat,meg a cipőmmel mintákat...

-Merthogy én majdnem minden nap....csak jó lenne ha élőben is együtt lehetnénk,mert hiányzik nagyon.

Úgy éreztem akkor magam mint babitskosztolányiésradnóti egyben

Lehettem 16 éves,és igen jól néztem ki. Helyén volt minden,és nagyon laza voltam,és így lazán éldegéltem mikor egy nap megismerkedtem az utcán két helyes fiatalemberrel,akikkel jól összeismerkedtem. Dumáltunk, dobáltuk a kacsákat, szívtuk a felhőket, tépkedtük a füvet. Fiatalok voltunk. És akkor ebben a mennyei érzésben az egyikük megkérdezte,hogy lenne e kedvem eljönni velük a francia tengerpatra.

-És mennyit kell,hogy fizessek-kérdeztem óvatosan,mert hát Krisztus koporsóját se ingyen..

-Semennyit, csak eljössz,és jól érezzük magunk együtt-válaszolták, láthatod a tengert, meg tökre jó lesz

-De én azz Atlanti óceánt akarom látni-feleltem

Ne csináld már....élvezni fogod,hidd el

Hát még ti-nyeltem le szavaim

Na mennem kell fiúk, még összefutunk majd

nyirkos novemberi idő volt, az eső csak szitált és a Nap sem látszott a nagy szürkeségben. Az emberek is szürkék voltak,és siettek,fel sem nézve a járdáról. Én fiatal voltam, 15 éves és hazafelé indultam a pályaudvaron,mikor megállt mellettem a szövetkabátjában és az aktatáskájával,és arcán a fény, a ragyogás. És ahogyan rámmosolygot és én vissza rá,és akkor azt mondta,hogy hello, annyira felnőttes hangja volt, elvégre lehetett 30 éves. Jó napot leheltem bele a délutánba az én kamaszlány hangomon,és magam elé húztam a hátizsákom. 

Remélem egyszer sok pénzed lesz-mosolygott rám, Őszintén kívánom.

Köszönöm-suttogtam

Felszálltam a vonatra

Főiskolásként találkoztam vele,és elhívott ebédelni,ott ült velem szemben,és a a kezemet fogdosta,és úgy nézett rám,mint egy hatalmas tortára, amit mindjárt meg fog enni,és közben dícsérte a szám, meg a testem. Untam,és kényelmetlen volt, ahogyan nem tudtam tőle normálisan megkeverni a levesem.

-Annyira szép vagy, fantasztikus, csodálatos..

Vajon lekapcsoltam a sütőt,és kihúztam a hajvasalót...tűnődtem,és bekaptam egy húsdarabot

-Szeretői kapcsolatot keresek. Tudod,hogy van ez-kezdte el simogatni a combom..

-Ma délután bekéne ugranom a szabóervinbe,aztán kimegyek a Dunához..terveztem..

Holnap is összefuthatnánk-most mennem kell..aznap megszabadultam tőle, de másnap megint vele ebédeltem,és hallgattam.

Sokáig nem hittem, hogy létezik tökéletes szépség ebben a világban,aztán egy április nap rájöttem, hogy van. A tavasz kedvencem, eső után, a fűkatonák szelíden meghajolnak lábunk alatt,és szól a madárdal, nyílnak a virágok, és az erdő friss illata száll,és akkor közel érzed magadhoz a Teremtőt,és akkor megláttam Őt. A sötétbarna haját, amiből rengeteget hordott, a napszemüvegét, a baseball sapkáját, a pólóját, amely rásimult a testére,és az alkatrát díszitő nonfiguratív ábrát,és első gondolatom az volt,hogy ezt a fickót biztos a midikloriánok nemzették

S akkor megállt, feltolta a napszemüveget...és azok a kék szemek...mint egy tó, egy ég, egy tükör..egy. és magam láttam benne,és az Édenkertet,és akkor úgy hittem, hogy az úr ilyennek teremthette ádámot is. és akkor megszólalt

-Te vagánynak tűnsz nekem,és én bírom a vagány csajokat, akik lazák. Te meg itt ülsz felhúzott lábbal kapucniban,és  nem törödsz semmi mással. Meg olyan cuki arcod van.

-Köszönöm, te is jól nézel ki.

-Ugyan, kedves vagy.)

Akkor már szemügyre vettem divatosan kiszakadt farmerját is, aminek a zsebébe süllyesztette a kezét,plusz ott állt előttem terpeszben..

és beszélgettünk,és megdícsérte a számat,hogy váo milyen szép..

én meg magamban az ódát mondtam, hogy ahol én fekszem az az ágyad...

Ő volt az áprilisi fiú, aki napsugár létrán jött hozzám, akinek belemerültem a szemébe, aki a legjobb énemre hasonlított. 

Vele a pólóm által ismerkedtem össze. bejött neki az pólóm, meg az ami alatta átsejlett. Rögtön ezzel indított.

Később megtudtam,hogy remek szakács is,olyan aki érzésből fűszerez, nem szabályok szerint él, hanem maga alkotja a törvényeket, aki elég szenvedélyes,miközben felvágja a zöldségeket,és aki mindezt legszívesebben meztelen teszi. nem találkoztam azóta sem senkivel, aki ilyen természetes mód tudta volna viselni a testét, minden póz,vagy álszeréynség nélkül. persze ez nem volt csoda, mert rajta tényleg minden a helyén volt, minden gramm és  minden centi. Szoborba kellett volna önteni. 

Vagy legalább lefesteni...

tehát a pólóm miatt ismertem meg....hogy neki bejönnek az egyszerű pólók,és hiányzik neki egy nő,de sok a dolga..ő fontos ember...és szerinte szép orrom van,és szép combom,és végigmenne rajta. 

eltudtam volna képzelni,ahogyan félmeztelen vágja a fát a tajgán. vagy valami hasonlót csinálhatott volna. Igazi férfi volt,és akkor ott jól jött egy igazi férfi.

Vele akkor ismerkedtem meg, amikor november volt. az a hónap, amikor már messzire szállt az ősz aranylása, amikor már nem ragyognak a színes falevelek, és még nem érkezett meg a tél ezüst csillogása. amikor hideg van, eső, köd, és összehúzodnak a kabátok, és várják a szebbet..akkor találkoztam vele, a szőkeségéve, a kék szemével,és azzal a pihe-puhasággal amit árasztott,és azzal amki emögött rejlett. A cukiságával hódított..a kiskutyájával, amihez alkalmazkodott a tekintete. És persze a benne rejlő huncutsággal,amit annyira ártatlanul tudott művelni. A parton ültem,és néztem mint Józsefattila,mikor odaült mellém,és csininek hívott,és megkérdezte nem fázom e,mert felmelegítene. Olyan volt mint egy előrehozott karácsony, mint amikor kinyitod a mézeskalácsos dobozt,és elcsensz belőle. Olyan volt mint egy pihe-puha plüssmackó,bár valahol kemény volt,de az is nagyon kellemesen kedves volt. 

Az örök el nem enyésző szerelem egy parkban talált rám, egy kora tavaszi délután. Akkor amikor már a tél serege messze szállt, de a nyár még készítgeti koszorúit,mikor a tavasz még csak ki-ki dugdossa lábait a harmatos fűben. 

Ott ültem a padon,és szívtam magamba az eget, a finom sugarakat, a madarak dalát.

Egy férfi közeledett az ösvényen..sokan mentek azon az ösvényen,de kevesen álltak meg,hogy elmerüljenek benne.

-Sohasem láttam nálad szebbet-ez a mondtad hatolt bele a csendbe,és én felkaptam a fejem. Ott állt előttem világosbarna hajjal,amin ha átsüt a napfény szőkében játszik,és engem nézett zöld szemeivel.

-Köszönöm-válaszoltam

-nem csak úgy mondom, komolyan. nagyon magával ragadó vagy.-ült mellém

viszont bevallom,én nem vagyok független. de ha neked ez nem probléma, akkor nagyon boldoggá tennél, ha megismerhetnélek

tavasz volt, új élet kezdete